Ki gondolja úgy, hogy Magyarország egy fiatal számára nem ad semmire esélyt?

Nos én szerintem itt átlagos fiataloknak nincs sok esélyük, rabszolga munkára mehetnek csak (annyit tesz, hogy sokat dolgozik többnyire minimálbérért vagy egy kicsit többért)

illetve vannak az egyetemisták akiket bizonyos szakon belül eléggé keresnek, nekik nem nehéz munkát találni, de a fizetés sem egetverő.

Külföldön lehet, hogy 2x annyiba kerül minden mint itt (igazából nem, még olcsóbb is)

De a fizetés bőven a 3-4xese

Így 1 hónapba sokkal többet tud félre rakni az ember egyéb dolgokra, mint itt.

Ezért van, hogy mindenki inkább külföldön próbálkozik, mert ott megfizetnek, itt nem.

Hello,

Nagyon sokan gondolkodnak külföldben. Mert bizony nem csak a fiatalok de még az idősebbek se tudják megteremteni azt a bizonyos életkörülményt amit szeretnének. Most nem arra kell gondolni, hogy nagyravágyó lenne az aki inkább külföldön keresi a szerencséjét hanem a jövőben is szeretne boldogulni.

Személy szerint jómagam és családom, nem éltünk meg a magyarországi fizetésből. Egyszerűen kevés volt akár mennyit dolgoztunk többnyire az adó vitte el.. Nem beszélve a számlákról, több mint a fél fizetés számlákra ment ki.. Szegény családban nőttünk fel, ezért szerettünk volna a gyerekünknek megadni azt amit mi nem kaphattunk meg. Sajnos az otthoni lehetőségeink ezt kizárták az életünkből ezért úgy gondoltuk ,hogy szerencsét próbálunk feladva otthon mindenünket.

Akár hová is mész az életben, mindig is erősen kötődni fogsz otthonodhoz de egy idő után amikor látod, hogy "nagyobb" és "jobb" jövőd van neked és a családodnak, megtalálod helyed akkor is lesz honvágyad, mindig is lesz de már nem mennél haza.

Miért éri meg kijönni? Lehetőségek! 3x annyit keresek mint otthon pedig csak heti 3 napot dolgozom. Többet tudok nyújtani a gyerekemnek. Nem kell gondolkodnom a beiskoláztatáson hiszem ingyen van. Jobban megtudsz venni magadnak egy autót anélkül, hogy újabb hitelbe vernéd magad. Könnyebben tudsz otthont venni magadnak. Banknál nincs kezelési költség se éves díj se kártyadíj stb.. Az itteni bank örül ha te őt választod! Ellenben otthon tapasztalataim szerint, és ismerősök családtagok által hallott, rengeteg díjat szab ki a bank. Sajnos otthon ilyen lehetőségek nincsenek. Az emberek kiegyensúlyozottak és kedvesek. Nagyon sok minden van ami miatt megéri, és bár szomorú, hogy idegen honban találni meg utadat és célodat de ez van. Sajnos ez van.. Én szerettem volna megadni a fiamnak azt amit én nem kaphattam meg, és esélyt adni a kezébe ezért voltam bátor de megérte.

Még egyszer, sok minden van ami miatt megéri, kevés lenne ez az oldal :)

Esetleg ha van kérdésed szívesen válaszolok bárkinek priviben.

Üdv

(11 év az Egyesült Királyságban)

Esély van itthon is, de nem biztos, hogy annyival nehezebb az élet, mint ahogy azt sokan lefestik. Aki kész arra, hogy keményen és okosan dolgozzon, és hajlandó befektetni valamit a cél érdekében, ami mondjuk csak 2-3 év múlva hozza meg gyümölcsét, az itthon is ki tudja alakítani a saját életét. Saját magamon és barátaimon láttam, hogy milyen az, ha valaki küzd a céljaiért, és nem adja fel panaszkodások közepette. 27 éves vagyok, de munkából kifolyólag sokat találkozom egyetemi diákokkal, illetve egyetemről frissen kikerült emberekkel, és sok esetben siralmas a helyzet:

Egyetemen az az alap, hogy mindegy a jegy, csak görbüljön, és akkor már jók vagyunk. Ha a diák megbukik, akkor az a tanár hibája, a tananyag nehéz, stb… Németországban azt a diákot lenézik, aki bukik, nálunk ez természetes. Mindenhol elmondják, hogy tapasztalat és nyelvtudás szükséges a megfelelő állás megszerzéséhez, csak az nem hallja ezt, aki nem akarja. Erre mit lát az ember? Se munkatapasztalat, se nyelvtudás. Ha nem vesznek fel sehova a munkatapasztalat hiánya miatt, akkor nem kesergek, hanem elmegyek önkéntesnek, vagy ingyen, a tapasztalat megszerzése miatt dolgozni. Ha nincs nyelvtudásom, akkor nem arra panaszkodok, hogy minek, hanem tanulok.

Ja, és hogy nem lehet elhelyezkedni a diplomával? Ha fentiek nem teljesülnek, akkor nem is csoda. Illetve fellelhetőek azért a megfelelő statisztikák, hogy kiket milyen eséllyel vesznek fel diploma után.

Ilyen mentalitással pedig kilépni a munkaerőpiacra…

Egyszerűen gondolkozni kellene, tervezni, hogy mit szeretnék csinálni 5 év múlva, mi szükséges ehhez, és ezért mit kell tennem. Majd ezeket kivitelezni.

Amúgy az igények is racionálisabbak lehetnének sokszor. Pl. megannyi ismerősöm veti el azt, hogy osztozzon valakivel a lakáson, mert ő saját lakást (és nem is albérletet) akar 25 évesen. Pedig nyugaton teljesen természetes, hogy ha valaki nem bír egyedül fenntartani egy lakást, akkor összeköltözik másokkal (osztrák, német, angol és svéd barátaim is osztoznak lakásokon, pedig nem diákok), és félretesz arra, hogy 50 évesen majd lakást vesz.

Összességében itthon is lehet boldogulni, csak ahhoz keményen kell dolgozni, és jobbnak kell lenni, mint az átlag. Kint meg az átlagos is kaphat munkát, de a történetekkel szemben kint sem fenékig tejfel az élet.

16:08!

Ezt, kérlek, fejtsd ki, mert nem teljesen értem. Ha nem dolgozik, nem kap pénzt, ha karitatív munkát végez, nem kap pénzt – tehát itt nincs különbség. Nincs ideje rá? Akkor munkára se nagyon lenne.

Persze, biztos van pár olyan eset, ahol ez valóban nem lehetséges, de a többséghez képest ez elhanyagolható.

16:13!

Bár én ilyet még nem tapasztaltam, de ettől függetlenül te még mindig előrébb vagy, mint aki sosem járt munkahelyen, nem tudja, milyen időre bemenni, felelősséget vállalni valamiért, stb…