Miért van az, hogy utálok egyedül lenni?

Mert az ember tárasas lény. Én is szeretek társaságba lenni, viszont csak a "normális" barátokkal, akik nem azért a haverok, mert együtt járunk inni, mert nem járunk. Általában iskolaidőben nincs is nagy baj, csak nyári szünetben, mert viszont ahol lakok, ott nem nagyon vannak olyan barátok, akik szóba állnának velem. Nyáron általában ezért tiszta depressziós vagyok és meg tudnék őrülni, akármit csinálok, nem köt le.

Fogalmam sincs, hogy az egyedüllétet, hogy lehetne megszokni, de én nem is akarom.

18 F

Barátkozz sokat, mozdulj ki, ha vannak olyan barátaid, mint Te, akkor legyél velük:)

Keress más társaságot is :)

Személy szerint én mindig magánykedvelő voltam/vagyok.

Az ember természeténél fogva társas lény. Van akiknél ez fokozottan igaz, másnál kevésbé. Viszont az egyedüllét csak azoknak lehetetlen feladat, akik nem tudnak mit kezdeni saját benső ÉNükkel. Ha úgy tekintesz az ilyen napokra, mint lehetőségekre hogy megismerd magad, hogy ápold a lelked, akkor máris kevésbé látod magányosnak ezeket a pillanatokat. A magány mint szó, nem is létezne ha az ember nem vágyódna a társaságra.

Szóval semmi gond, ez tök természetes dolog hogy ezt érzed. De ha más szemszögből figyeled akkor nem tör rád a magány.