Szerintetek baj, vagy inkább normális, hogy az emberke egyre jobban bezárkóznak? Nem beszélgetünk idegenekkel a buszon/vonaton, átnézünk az utcán szembe jövőkön, és egy angol felmérés szerint az emberek többsége nem ismeri a szomszédját egyáltalán.

Baj. De ez nyugaton szerintem másképp van. Barátságosabbak az emberek, nyitottabbak.

Itt olyanokat tapasztalok, amiket magyarországon soha sem, nem az a mentalitás van, hogy dögöljön meg a szomszéd lova.

Nagyszüleim falun élnek, és nekem sokkal jobban bejön egy olyan közösség ahol a szomszédok látogatják egymást, segítenek egymásnak, gyerekek együtt játszanak, és rengeteg kirándulást, programot szervez a falu a közösségnek. Valahogy jobb úgy élni valahol hogy mindenki megbízhat mindenkiben.

Ez a változás főleg a nagyvárosokban ment végbe, a falun és a kisvárosokban még a régi életmód a jellemző ebből a szempontból. Szerintem nem valami jó hogy ez ilyen, de nincs mit tenni. Nálunk a buszon is ismerik egymást az emberek, mert megvan ki szokott pl. reggel hétkor bemenni a városba, szóval nincs az mint nálatok a villamoson.

Kérdező, te jobban tudnád érezni magad egy közvetlenebb társaságban?

Nyugaton sincs ez másképp. Régen mesélte egyik tanárunk, hogy mikor egyik nyugati országban járt, akkor a buszon csendben kellett kvázi maradni, mert nem illik ott társalogni, még ismerősök közt sem.

De összességében, van akinek jó van akinek rossz.

Vegyünk egy balesetet, egyrészt gáz hogy 10-ből 9-en csak a telefonjukat kapják elő, azt sem azért hogy segítséget hívjanak, de régen is csak állt és nézett az emberek nagy része. Főleg hogy 90%-uknak gőze sincs mit kell tenni egy sérült ember láttán.

Meg sok esetben pont a sérült hajtja el azt aki segítene, vagy nekitámad. Súlyosabb sérülés esetén meg mindenhol azt hangoztatják hogy így ne mozdítsd meg meg úgy. Persze ettől meg gáz a helyzet hogy mindenki szarik a másikra.

Vonaton is egyre inkább észreveszem, meg bárhol hogy mindenki a telefont nyomkodja. Legviccesebb mikor minden 2-ik kocsiban a szőke cicababák előkapják piros lámpánál a telefont és gépelnek...rosszabb mintha telefonálna. Nekem is volt már hogy írt egy lány, aztán mondja hogy pill csak vezetek...mondom jó vagy.

Viszont ha magam nézem...nap mint nap ugyanazt az útvonalat teszem meg, vagy ugyanazokat látom, vagy idegeneket. Valamivel el kell ütni az időt. És jobb zenét hallgatni, mint mindenki panaszkodását, elégedetlenkedését, ökörségét.

Meg azért nem mindegy hol van ez. Pesten elmegy melletted percenként 100 ember, nem fogod mindent bámulni, nem is illik, vidéken meg jobban megtalálod az ismerőst, jobban kialakulnak a közösségek.

De szerintem normális emberek a mai napig eljárnak együtt bárhova, részt vesznek programokban, akár fiatalok, akár idősek, a facebook mániát is kinövi a többség.

Persze e fentebb említett kettősség tényleg érdekes, hogy elzárkózunk a való életben, de facebookon meg mindenki magát mutogatja.

Alapvetően ez nem mai jelenség, minél nagyobb egy város, vagy közösség, annál inkább érdektelenek az idegenek egymással. Persze ettől megvannak benne a kisebb nagyobb közösségek.

Hopp, elküldtem, de még folytatom.

Igazából arra az érdekességre lettem figyelmes, hogy egy nagy városban is ugyanúgy megvannak azok a közösségek, amik falun. Például érdekes dolog késő este vagy korán reggel villamosozni, metrózni...mindig ugyanazok az arcok, idővel már szinte úgy szállsz fel a HÉV-re hogy ismersz mindenkit arcról. Megismered a kollegákat, stb. Vagy a jegykezelő is úgy jön oda hogy mi van ma veled.

Ha dolgozol pl egy gyárban, vagy helyen, akkor is megismered a környéken élőket, a kisboltost, a hotdogost. Vagy egy kisebb buszjáraton is kb ugyanazok a sofőrök vannak, ők is ismerősként tekintenek rád idővel.

Szóval ezek megvannak nagy városban is, annyi hogy minél kisebb egy település, annál inkább tud egy közösségként működni. Bár éppenséggel gy kisebb faluban sem biztos hogy mindenki puszipajtás, sőt.

Meg azért volt ez régebben más, mert falun, kertvárosban kb állandóak voltak az emberek, együtt nevelkedtek generációk, stb. Nagyvárosban meg inkább átmenetileg laknak, anyagi helyzethez igazodva költöznek. Persze nem mindenki, ott is a nagy öregek ismerik egymást, meg az egész ház történetét el tudják mesélni.

Ez az ami mondjuk hiányzik a panel és hasonló épületekből, hogy nincs semmi közösségi tere, semmi ahol a lakók találkoznak. Az egész kialakítása olyan hogy gyorsan hazaérsz és kész is. Pont ezért vannak a különböző kerületi, vagy azoknak egy részei között programok, családi programok, amiknek a célja a lakóközösség erősítése.

Na meg, egy kis Nyíregyháza melletti falut jobban magáénak érezhet az ember, főleg mikor bevezetik a szennyvizet, bejön a busz, leaszfaltozzák az utat. Míg egy Panelnál van a lakásod, szobád és annyi, a többi meg olyan mindenkié ezért senkié helyzetben van.

Ja, és a hajléktalanok kicsit más téma.

Alapvetően azt látom, próbálnak az emberek segíteni olyan helyen, ahol kevesen vannak. Rengetegszer látok kitett csomagokat, cipőt, ruhát a kuka mellé, direkt azért hogy használja akinek szüksége van rá.

Azt viszont senki nem szereti ha odamennek hozzá, főleg nem ha kéregetnek. Még kisvárosban más, de mikor Pesten végigmegyek és napi 10-en kérnek egy kis aprót, akkor nekem is nemet kell mondanom.

Az sem mindegy ki hogy kéri.

Van aki normális, és akkor ad az ember. De van aki olyan, hogy ha nem adsz, akkor elküld rögtön az anyámba, hát így ne is várja már el.

De ez kicsit összetettebb téma.