Már azokat az időket éljük, amikor jobb, ha az ember magára hagyatkozik, mert a többiekre nem számíthat? (Mi a véleményetek? )

Mind a három általad említett példára tudok ellenpéldát:

1. Épp tegnap gépeltem be az egyik egyetemi óra jegyzetét az ismerősömnek, mert nem volt meg neki

2. Vidéki vagyok azonban évek óta Budapesten élek. A szomszéd vigyáz a régi házunkra (illetve anya és apa háza :)), nyírja a füvet, még a postát is behozza. Persze kap érte pénzt, de ennyi mindent ingyen szerintem nem lehet elvárni.

3. Tesóm műszakot cserélt egy munkatársával, aki szintén egyetemista, s így be tud járni órákra. Ez is kb 2 hete volt.

Nem a 21-dik századot kell hibáztatni mert nincs barátod, és nem tudsz segítséget kérni. Ennek semmi köze annak, hogy éppen milyen időben élünk.

Tény, hogy a mai világban nagyon meg kell becsülni azokat akik barátra lelnek. Hiszen a legtöbb ember eléggé felszínes, és sokan önérdekűek. De ennek ellenére ha nagyon akarjuk tudunk barátokat szerezni. A gond az, hogy sokan nem képesek ezért lépéseket tenni. Jobb otthon a 4 fal között, monitor előtt ülve álmodozni a barátságról, szerelemről, jó alakról, sikerekről, de a valóságot nem akarják átélni. A mai fiatalság már lassan nem tudja milyen úgy beszélgetni másokkal, hogy szemtől-szemben állnak.