Csak én érzem úgy, hogy mindenki lehúz (hangulatilag)?

Szembejött velem egy idézet, miszerint vegyük körbe magunkat olyan emberekkel, akik inspirálnak. Végiggondoltam, és a családomban senkire nem mondhatnám, hogy inspirál. Anyukám szerint is már kb. 10 éve megállt nálunk az élet, csak elvegetálunk.

A legjobb barátnőm sem a leginspirálóbb személy, maga sem tudja, mivel akar foglalkozni felnőtt korában, videójátékozással és animenézéssel tölti a szabadidejét. Amikor vele vagyok, (suliidőben) rám is átragad az életuntság, de hazaérve sem jobb a helyzet.