Tudnék még őszintén bízni másokban? Ha igen akkor hogyan?

Régen elég idegesítő és mondhatjuk hogy szemét voltam és ennek a családom nagyon örült, mert ők neveltek így, de a nővérem kivétel volt. Hála az ő jó hatásának, most egészen más vagyok, mint voltam és ezért kifejezhetetlenül hálás vagyok neki. A nővéremet leszámítva mindenki a családból kifejtette nekem hogy nem bíznak bennem/nekem. És olyan dolgokat tettek, amik miatt én már annyira félek bízni bárkiben, hogy nem megy. És a nővérem sem bízik bennem és nem is szeret igazán. Az ő szemében én még mindig az a kis idegesítő csitri vagyok aki régen. Én viszont nagyon szeretem őt, de ez nem érdekli. Ő az egyetlen akit igazán tudok szeretni, hiszen neki köszönhetem hogy megváltoztam. Én úgy érzem hogy nagy szükségem van rá, és ezt ő is nagyon jól tudja. Egész életemben arra vártam, hogy éreztesse velem, hogy legalább egy egész kicsit kellek neki. De, mint azt már korábban is írtam :nem szeret engem úgy, ahogy én őt.