Bunkóság úgy elköszönni, hogy "viszlát"?

Dehogy, én mindig igy köszönök azoknak (férfiaknak) , akiket magázok...

Egy nőnek nem szokás ezt mondani, inkább csókomom, de nem bunkóság...

Nem bunkóság, köznapi. Rákóczi Kata is így búcsúzott el mindig a Célpont nevű, erősen irritáló HírTv-s műsor végén.

Azért elegánsabb, ha artikulálva, szépen kimondod, h viszontlátásra.

Már találkoztam olyannal, aki azon kiakad, hogy "viszontlátásra" helyett csak "viszlát"-ot mondtak neki. Ugyanígy a "jó napot" és a "jó napot kívánok" közti különbségen is bosszankodik.

Én általában nem foghegyről odavetett "viszlát"-tal szoktam elköszönni, hanem kicsit közvetlenül, barátságosan, egyértelműen az illetőre legalább odapillantva. Helyzet adja. Szerintem, ebben semmi bunkóság nincs.

"Nem bunkóság, de szituációja válogatja. Pl. egy havertól vagy egy boltban simán lehet így elköszönni. Ám azt nem javasolnám, hogy egy nálad két-háromszor idősebb, úgy 60-70 fele járó, általad tisztelt, vagy közeli ismerőstől így köszönj el. Az már faragatlanság. Úgy mondják, hogy ez a forma bizalmas, vagy rosszul használva bizalmaskodó."

90 éves nyelvészprofesszor szerint nem bunkóság.