Jobb összeveszés árán is elveszteni a hamis barátokat, mint hagyni, hogy teljesen rám telepedjenek?

Volt egy ismerősöm, aki azt hitte, hogy barátok vagyunk, pedig teher volt számomra a társasága, mert mindig hívatlanul odajött hozzám jópofizni, pedig marhára idegesítő személyiség az illető. Megmondtam neki, hogy hagyjon végre békén, mert nincs miről beszélnem vele. Ő erősködött, hogy van, csak én zárkózott vagyok. Nem vagyok egyáltalán zárkózott, csak megválogatom, kikkel vagyok jóban. Bunkón elküldtem melegebb éghajlatra az illetőt, amire ő nagyon megbántódott. Van egy pár közös ismerősünk, akikkel korábban jóban voltam, nem az az igazi nagy barátság, inkább csak jó ismerősök, akikkel többnyire kölcsönösen számíthattunk egymásra. Amióta elküldtem a fenébe azt a srácot, nem állnak velem szóba, mintha haragudnának rám. Jobb, ha inkább csendben megszakad a többi ismerőssel is köztünk a kapcsolat, minthogy a továbbiakban is jóba legyünk, ami lehet, nem is szimpátia, csak kihasználás/ráakaszkodás és esetleg ugyanaz legyen a vége, hogy az egyik fél teljesen megutálja a másikat és elküldi a fenébe?