Mesélnétek pozitív tapasztalatokat? (Női egyenjogúság a mindennapokban)

Szerintem az egyenjogúság alapvetően a szürke hétköznapokon áll meg, vagy bukik el, nem a hangos médiában. És ugyan kell az is, hogy egy nőnek legyen önérzete, de majdnem ugyanilyen fontos, hogy a férfiak mennyire támogatják őket, mert mégiscsak velük élnek együtt az esetek nagy többségében. Számtalan prédikációt hallottam már nőktől, hogy milyen fontos ez az egész, de most egyszerű történeteket szeretnék egyszerű férfiakról, akik egy kicsit is oda tettek valamit az ügy mellé. Lehet ez egy családbarát főnök, vagy egyéb példa. :)

Remélem a fenti megfogalmazásomból látszik, hogy nem vagyok "vérfeminista" és szeretném, ha senki nem írna bántó megjegyzéseket. Tényleg csak pozitív történetek jöjjenek. :)