Miért van az, hogy nagyon szeretem a barátaimat és szívesen ismerkedek, bizonyos időközönként azonban nem bírom elviselni őket és vagy nem írok vissza nekik vagy élőben is elkerülöm őket?

Suliban is képes vagyok megmondani, ha nincs kedvem beszélgetni vagy azt mondom hogy tanulni akarok/leckét írnék és elküldöm kedvesen az embereket (na jó, néha nem túl kedvesen). Azonban amiért gyakran vagyok így ezzel, több barátomat is elvesztettem már, ez így pedig egy ördögi kör, mert akárhogy akarom, olyankor nem bírok beszélgetni senkivel, egyedül akarok lenni a gondoltaimmal. Nővéremmel, szüleimmel is csinálok ilyet amikor egyszerűen nem bírok embereket elviselni a közelemben.