Hogy beszélgessek egy olyan emberrel, akire felnézek úgy, hogy ne tűnjek nyomoréknak?

A leírtak alapján nekem egyáltalán nem tűnsz nyomoréknak, szerintem értelmesen tudsz beszélgetni, bár még nem tapasztaltam, de ahogy leírtad, szerintem veled semmi baj nincs.

Nem mindenkivel lehet beszélgetni, nem mindenki beszédes, és nem mindenkit érdekelheti az, amit mondasz neki.

Lehet, hogy egyáltalán nem is akarnak beszélgetni. Olyanokkal beszélgess, akik érdeklődnek felőled, akik keresik a társaságod, nem csak te az övéket.

Elvontak... ezt hogy kell érteni, mire gondolsz elvont alatt?

Akkor bocsánatot kérek, félreértettem.

Egyébként véleményem szerint nem tudsz mit kezdeni az ilyen emberrel. Vannak olyanok, akik ebből ki sem akarnak jönni, ők így elvannak. Ne akarj mást megváltoztatni, nem mindenkinek lehet felnyitni a szemét. Ők ilyenek. Rájuk kell hagyni. Egy ember sosem változik, csak a felfogás. Később lehet, hogy nem így fogják látni a dolgokat, mert a felfogás általában változik. Szóval van remény, de nem hiszem, hogy te sokat tudnál tenni értük.

Az életbe nincsenek szintek,ez nem egy videójáték.

Írj rá és beszélgess velük,ha tényleg értelmes/ek akkor nem néznek nyomoréknak.

Erről azt gondolom, hogy inkább passzív befogadó vagy, és ezek ilyen téren nagyon hasznos tulajdonságok. Meditációból szerintem kezdetnek tökéletes a zazen, illetve ha jól megtanulod később sem kell áttérned másikra. Nagyon sokfélét kipróbáltam, nekem az a tapasztalatom, hogy minnél csapongóbb az elméd, annál durvább tárgya kell hogy legyen a meditációdnak. De most ezt hagyjuk. A lényeg, hogy nem árt ha egy fél lótuszülést elsajátítasz, ez hasznos lesz amikor már órákig tudsz meditálni (a gerinced meghálálja). De jó a törökülés is eleinte, amíg nem megy. A legfontosabb, hogy egyenes háttal ülj, jót tesz a gerincnek, ha párna is van alattad. Maga a testtartás nem túl fontos, nem kell karótnyelten ülni, de ne légy görnyedt. Idővel ráérzel, hogy a legjobb. Ha meg van a stabil elhelyezkedésed, kezdheted a légzésed tudatosítását. Természetesen lélegezz! Csak arra koncentrálj, figyeld meg alaposan a ritmusát, érezd a kilégzés utáni pici szünetet. Nagyon nehéz megmaradni a légzés figyelésénél, mert az elme csapong. Mire észbe kapsz, nyakig jársz a gondolatokban. Semmiképp se ítélkezz, hogy nem tudsz koncentrálni, vagy zajos az elméd, vagy hogy nem lenne szabad elkalandoznod. Ezek csak plusz gondolatok, a víztükör nem csendesedik el attól ha mégtöbb vizet öntesz a tóba. Ilyenkor, csak fel kell ismerni, hogy elkalandoztál és vissza kell térni a légzés figyeléséhez. Hamarosan úgyis megint elkalandozol, akkor megint tudatosítsd, majd vissza a légzésre. Csak ezt kell csinálnod, hónapokig eltart mire így kifejlesztesz egy hasznosabb szintű koncentrációt. De érezni fogod a haladást, pl. egyre gyorsabban tudatosítod, hogy elkalandoztál. Egyszer csak azt fogod venni, hogy érzékeled azt amikor a figyelmed mozdul a légzésről az elmében lévő gondolatok felé. Amikor itt tartasz átfordíthatod a figyelmedet a gondolatok természetére (nem a tartalmukra). De valószínű, hogy itt még mélyen a tartalmakba leszel. Ez nem baj, csak ne vidd a gondolatokat tovább, csak hagyd őket áramolni és maradj a megfigyelő, ne légy gondolkodó. Csak szemléld őket, és észre fogod venni, hogy nem folytonosak, hogy néha találsz a gondolatok között egy apró szünetet, erre a szünetre kell majd figyelned. Egyre több lesz és egyre hosszabbak, minél többet gyakorolsz. Míg át nem fordul egyszer és rájössz hogy nem szünet van a gondolatok között, hanem a gondolatok keletkeznek az ürességben. És ez az üresség a valódi természeted, ameddig ezt nem ismered fel, addig gondolataid összességéből áll össze a személyiséged. Ez több év meditáció után lesz, de soha ne agyalj azon, hogy milyen lesz ha ott fogok tartani. Minél tudatosabb vagy, annál inkább jelen leszel. És az egyetlen valóság számodra az itt és a most lesz és annak megtapasztalása ami épp történik. Persze akkor is van szenvedés az életben, ez vele jár. De nem a tapasztalatok elszenvedője leszel, hanem a szenvedés tapasztalója. (Lehet, hogy most hülyeségnek tűnik, de élő tapasztalattá válhat)

Még annyit, hogy ha nagyon makacs az elméd, kiegészítheted a zazent eleinte meditációs zenehallgatással, ez kicsit egy irányba tereli a gondolatokat, így könnyebb befogni őket. Illetve ha közben viszket valamid vagy zsibbad stb. akkor ne reagálj azonnal, tudatosítsd, hogy mi történik, pl. viszket az orrom, ami kiváltott egy ösztönös reakciót, hogy megvakard, itt megállhatsz és várhatsz, előbb-utóbb elmúlik magától is, ilyen a természete, ha már elviselhetetlen vakard meg! Ha az ülés miatt zsibbad a lábad, arra ez nem vonatkozik, azzal ne játssz. Olyankor oldani kell az adott pozíciót, kinyújthatod a lábadat, hogy a vér visszatérjen, itt is tudatosítva a mozdulatot, megfigyelheted a vérellátás helyreállását. Vagy koncentrálhatsz továbbra is a légzésre. Később visszatérhetsz az eredeti pozícióba. Nagyvonalakban leírtam ezt a technikát, elkezdheted gyakorolni. Eleinte elég húsz percet naponta, aztán fokozatosan emeled. Ha mellette olvasol ezekről a dolgokról, az segíthet az elme szintjén megérteni, hogy mit is tapasztalsz. Ajánlom figyelmedbe Adyashanti könyveit.

De a kezdő szellem a legfontosabb, akármit is csinálsz, annyira legyél jelen benne, mintha életedben először csinálnád!