Velem van a baj, igaz?

Néha neten próbálok ismerkedni, mára már nincs sok türelmem hozzá. Főleg az ismeretlenek.me oldalt használom, ha valaki tud jobb oldalt, ne tartsa magában :) 100-ből körülbelül 2 emberrel ha eltudok beszélgetni. Az a furcsa, hogy csak a teljesen antiszociális érzéketlen emberekkel tudok jól kijönni. Normális átlagos emberekkel semmiről nem tudok beszélni.

Most chatelés után jöttem rá, hogy a magamfajta emberek társaságát találom meg.

Nincs egy barátom sem, amin azért változtathattam, de tettem, amit tennem kellett. Ezalatt azt értem, hogy mindenki azt látta bennem, hogy kevés barátom van, nekem nagyobb szükségem van a másikra, mint a másiknak nekem, emiatt nem tekintettek teljes értékű barátnak. Én ezt pedig nem viselem el. Csak egy példát mondjak, igenis felháborodtam azon, hogy fake barátommal találkoztunk x-el, a kamu barát meg rögtön szaladt x-hez, amikor meg a kam barát volt x-el, oda sem bírt köszönni. Tehát így többnyire azért szűntek meg a barátságaim, mert az alárendelt viszonyra nem tudtam ráállni.

Teljesen őszintén, nem hiányzik senki sem. Teljesen jól elvagyok magamban. Régebben kínzó volt, hogy kevés barátom volt. Új barátságokra nyitott vagyok. Nem az érzelmek miatt, hanem mert ez így nincs jól, hogy nem tudok egy csomó dolgot a kapcsolatokról, későbbiekben ebből nagy hátrányom lesz úgy érzem.

Régen 14 évesen azért eléggé népszerű ember voltam. Bulizni jártunk, stb. Mind1 is. Igazából csak az zavar, hogy a feljebb leírt csoportba tartozom szerintem.

Régóta úgy vagyok vele, hogy felülről akarok visszailleszkedni a társadalomba, de ez nem olyan könnyen jöhet össze, mint régebben gondoltam.

22/F Tudom, hogy értelmetlen kérdés, hát írj rá értelmetlenséget :)