Miért vagyok ennyire szomorú? Miért nem tudok örülni semminek se?

Általában utazások, kirándulások, vagy nagyobb családi illetve baráti összejövetelek után tör rám ez az érzés. Addig, amíg az adott esemény tart boldog vagyok és mindent tökéletesnek érzek, de utána, ha hazaérek és visszacsöppenek az unalmas hétköznapjaimba, szomorúnak, szinte már depressziósnak érzem magam, legszívesebben egész nap csak sírnék egy paplan alatt. Ilyenkor általában az ott készült képeket, videókat nézegetem, az egy kicsit segít. De néha az is előfordul, hogy visszagondolok arra az eseményre, és már azt sem érzem tökéletesnek. Persze ez után jönnek a további rossz gondolatok, hogy ha ezt vagy azt másképp csináltad volna, ha mást vettél volna fel, ha mással kezdtél volna el beszélgetni, ha kedvesebb vagy viccesebb lettél volna, akkor biztos jobb lett volna az a dolog. Miért van ez? Hogy lehetne javítani rajta?