Inkább te beszélsz, vagy a másikat beszélteted?

Nem tudok konkrét okfejtést írni....

Csak annyit, hpgy nekem szinte mindenki kkitárulkozik-úgy,hogy én nem is "beszéltetek" senkit csak természetes és ( érdeklődő=figyelek amit mond) vagyok .

Néha ez kellemetlen tud lenni, vad idegenektől....

Habár mindig szeretek a középpontban lenni, és imádom, hogy az emberek csak rám figyelnek, és elmélyülten hallgatják a hülyeségeimet, ez mindig gyökeres fordulatot vesz, ha a barátnőmmel beszélgetek. Lehetett akármennyire is átlagos, unalmas napja mindig érdekesebbnek találom mint a magamét, órákig tudnám hallgatni. Jelzem ez már nem a rózsaszín ködös életszakasz.

Szóval ha egyértelműen kell válaszolnom akkor én beszélek.

"Ez mit árul el egy emberről szerintetek?"

Azt, hogy valakivel 30 év alatt sem történik annyi minden, mint a másikkal 1 nap alatt :D

Én hagyom, hogy beszéljen, vagy kérdezzen a másik fél. Érdekes vagyok ilyen téren, mert:

a, az első fázisban ismeretlennel szemben bizalmatlan vagyok, így hagyom, hogy beszéljen kérdezzen - óvatosan válaszolva rá -, de amint megérzem, hogy nem gáz az illető, akkor úm. megnyílok én is;

b, ha kettőnél többen vannak a környezetemben, akkor csak kukán ülők, nézek-hallgatok. Feszélyeztet a sok ember.

Ez változó.Nem vagyok annyira beszédes típus,de van akivel beszédesebb vagyok ha egy hullámhosszon vagyunk az illetővel.Azokat a beszélgetéseket szeretem a legjobban amelyek kölcsönösségen alapulnak,beszél a másik is,én is és érdeklődéssel veszünk részt egymás mondanivalójában,vagy témájában.Kevés emberrel lehet így beszélgetni.Ezek a beszélgetések mindig felfrissülést hoznak.

Mivel nem vagyok annyira beszédes inkább mások beszélnek és nekem is volt olyan tapasztalatom,hogy sokan kitárulkoztak,idegenek is(irodai alkalmazott hivatalos helyen,sőt a saját fogorvosnőm is).Azt azonban nem értem mivel érem el ezt az embereknél,úgy érzem nem teszek semmit csak hallgatom őket.Ez néha jó,néha azonban zavaró.Volt olyan személy akit amiatt,hogy sok mindent mesélt magáról,sokat találkoztunk a barátomnak tekintettem,de ő ezt leszámitva csak szavak szintjén volt "barát" rólam minden jeles alkalomkor megfeledkezett,semmibe vett, az összejöveteleiből is kihagyott,így kénytelen voltam ignorálni az illetőt.Visszagondolv a beszélgetések se estek igazán jól vele,mert 80%-ban minden róla szólt.