Miért érzem azt, hogy az egyre növekvő szociális élettől, fáradt és nyúzott leszek? 19/L

Sosem voltam népszerű de mindig is arra vágytam.

Egészen tavalyig egyetlen baráttal éltem le a minden napjaimat. Aztán rám talált a szerelem,és "sajnos" egy eleven társasági életet élő fiú mellett igencsak sok lehetőség áll elöttem a szocializódás terén. Igazából én is változtam,nyitottabb és barátságosabb lettem. Már így is rengeteg embert megismertem,ami még önmagamnak köszönhető,vagyis nem a barátom csoportjából valók. Viszont.. sokszor úgy érzem sok ez nekem. Egyszerűen lefáraszt. Fél éve nem tudtam olvasni,mert egyszerűen nincs időm rá. Tulajdonképpen a családommal,olvasással és otthon tőltödöm fel igazán. Szeretek kijárni de nem..folyton. Hiányzik ez a magán komfórt. Abba pedig belegondollni sem merek,mi lesz ha még a barátom körei is megismernek. Annyi új ember... annyi stressz. Egyébként sem cigizek,iszom (Sokan kinéznek e miatt,mivel sznobnak tartanak) és tartok tőle,hogy ez gától a tökéletes beilleszkedésben.

Fáradtnak érzem magam,érzelmileg. Leterhellnek.

Normális ez az érzés..?