Srácok akik féltek megtenni az első lépést?

Félni igazából semmitől, viszont egy kis gátlás van, a pofára esés talán ami a legjobban közre játszik.

Néhány lány jelét sem mutatja, hogy közeledhetünk felé, pedig lehet, hogy szeretné ő is:D

Csajozós összejövetel? Nem tudom pontosan mire gondolsz, de ha tele lenne szingli lányokkal, akik párt keresnek, lehet megjelennék ott:D

Lányoknak egy kis üzenet: Ha azt akarjátok, hogy a fiú tegye az első lépést (ami manapság már tök mindegy, jól tudjuk a lányok is kezdhetnek) akkor legalább közeledjetek, írjatok neki sokszor, ha találkoztok akkor nyugodtan érj hozzá, azért az érezhető ha vonzódnak hozzád.:)

18/F

Lányként válaszolnék: így utólag visszanézve én egy kis jégcsap hercegnő voltam, elég nehéz volt megközelíteni engem, és ez a félelmeimből eredt: mi van, ha nem vagyok elég jó a srácnak (pedig sokan udvaroltak), ha nem vagyok elég szép vagy elég okos, humoros.

Szóval a marcona ábrázat, a hűvös természet, az "érzelemmentesség" csak látszat sokszor. Merjetek bátran kezdeményezni! Az én esetemben csak keveseknek volt ehhez elég bátorsága, de nagyon örültem azoknak, akik ezt megtették.

Szerintem a fogadás agyoncsaphatja a dolog tisztaságát, hiszen abba már eleve vegyül bizonyítási vágy, nemcsak magaddal szemben, hanem azokkal szemben is, akikkel fogadsz és ez sürgetést is hoz magával. A szerelemben pedig nincs helye a játszmáknak, már ha valaki hosszú távban gondolkodik.

Én úgy látom, örök divat megdönteni a csajt majd diadalittasan odébbállni, de ezek rövidtávú győzelmek és kis örömet okoznak csak. Aki valós érzelmekre vágyik, az az igazán bátor ember, mert az fog merni sérülni is, ha úgy adódik. Ezért a sok álca, amit magunkra veszünk, mert tartunk a sérülésektől pedig nem kellene, mert azáltal tapasztal az ember, és lesz több.

Egyébként én úgy gondolom, hogy akit valóban nekünk rendelt az élet, azt előbb - utóbb úgyis elénk rakja, felesleges üldözőbe venni, de ha érkezik, fogadd.

Ez egy irracionális félelem a megaláztatástól, amit a túlagyalós kevésbé szociálódós, minden lényegtelen dologból nagy ügyet csinálós egyének kiválóan alkalmaznak

Igen igény mindenképp van az ilyenre, az egyetlen gond, hogy nagyon nehéz olyan embereket találni akik szintén túl akarnak lépni ezen a félelmen, pedig többet sokkan hatékonyabban lehet "dolgozni"

- a visszautasítástól, a megszégyenüléstől

- mert nem szeretem a fájdalmat

- önbizalomhiány

- nem, ez nem dobna a motivációmon

szociális fóbiám van.

amikor ideges vagyok akkor nagyon dadogok, multkor 5 percbe telt kérni egy kiló kenyeret, mert uj pultos volt...

semmi félelmem nincs.

ha megmondaná vki hogy az a lány szingli akkor mennék és kifaggatnám, hogy mennyire hányja össze magát ha rám néz.

viszont, hogy én egy boldog kapcsolatba belerondítsak, na azt nem

és most lehet lehurrogni, de ne mondja senki, hogy ha annyira bejövök neki akkor nem lép ki a kapcsolatából..

Ó, most olvasom, hogy más is van szociális fóbiával 😃

Pacsi! 🤚