Ha valakivel megismerkedtek utazás, nyaralás, kirándulás alkalmával miért van az, hogy el se búcsúztok normálisan?

Nem tapasztaltam ilyet. De itt sem lettem volna muja és elköszöntem volna tőle ha azt hiszem hogy alszik ha nem.

Ha aludt volna es felkel és azt latja nem vagyok ott azt gondolhatna hogy bunko vagyok...

Ha azert fordult el mert leszar, ő a bunko de az engem nem erint, es ha elkoszonok tole szerintem en vagyok a jofej es nem ő. Innen nezve nem ertem mi a kerdes?

Mondjuk éppen felkelthetted volna és akkor nincs ez.

Amúgy magát a jelenséget én folyamatosan tapasztalom. Mikor voltam 1-2 hetes táborokban egyetem alatt, akkor volt akivel egész estét átbeszéltünk jókedvűen, sörözgetve, majd másnaptól szinte 2 szót nem váltottunk az illető hozzám sem szólt.

Olyan is volt (csaj) aki néha odajött, beszélgetést kezdeményezett, érdeklődött. Majd ha fordítva próbálkoztam, vagy akár csak köszöntem neki akkor szinte száj húzva ment tovább.

Vagy megismertem valakit akivel egész jól elhaverkodtunk, szintén táborban. Mondta hogy jelöljem Facebookon. Aztán nem jelölt vissza, de mindenki mást meg igen...

Vagy ha már jelölés, akkor szinte mindenki alapból megkeres mindenkit az ilyenek után, engem meg sokszor még az sem jelöl vissza akivel látszólag jól elvoltunk, kereste a társaságom.

Én ezért vagyok inkább egyedül, mert mindig a másik kezdeményez, majd egyszer csak hátat fordít.

Lehet, hogy mégse voltatok el olyan jól, ahogy te feltételezted, csak nem akart bunkó lenni. De azt is írtad, hogy nagyot hall.

Bármi lehet.

Nekem volt olyan buszos utazásom, hogy hozzám csapódtak mások a szabad program idejére, akik egyébként nem voltak jó társaság, de most hogy a fenébe mondjam, hogy ne jöjjenek? Úgysem találkozunk utána többet. Annyi előnye volt a dolognak, hogy legalább nem tévedtek el, mert én elég jól tudok tájékozódni, ezek meg olyanok voltak, akik nem, és így, hogy hozzám csatlakoztak, nem kellett rájuk várnia az egész busznak, így időben tudtunk elindulni hazafelé.