Miért van, hogy nem tartok semmit fontosnak?

Szerintem nincs itt semmi baj, sőt reálisan látod a világot és a mulandóság törvényét. Az emberek túlságosan is sokat foglalkoznak a jövővel, és még többet a múlttal, amelyek mellett elvész a jelen. Nem arról van szó hogy ezeket ki kellene zárni. Csakhogy a múlt megtörtént, megmásíthatatlan, egy dolgot érdemes tenni vele: elfogadni, és a tapasztalatok alapján meghozni a jelen döntéseit (lélekben megengedve a hibázás lehetőségét). A jövő pedig változékony, benne élni egy elképzelt jövőképben (rosszabb esetben egy pesszimista képen görcsölni) szintén illúzió a jelen valóságának rovására. Persze a tervezés fontos, de a gyakorlatban minden lépést az aktuális jelenben teszünk meg. Hiába nézzük a csúcsot, ha a következő lépcsőfokra nem figyelünk, és emiatt hasra esünk. Mindemellett állandóan menni sem lehet, néha muszáj megállni, és pihenni, szórakozni – és ezt nem szégyenként megélni, csak mert "rohanó világot" élünk.

Ugyanez a helyzet a pénzzel. Nem a pénz a fontos, hanem amire beváltható, ez pedig már személyes (a túrázónak egy kényelmes hátizsák, a festőnek egy minőségi ecset stb., nem kell nagy dolgokra gondolni). A cselekvés a fontos, és az ehhez szükséges eszközt vesszük meg pénzért. A pénz ebben a listában már harmadlagos: maga is eszköz, és nem cél. Ennek ellenére sokan célként kezelik, és el is felejtik, mit akartak rajta venni. Elvesztik a személyiségüket azokért a státuszszimbólumokért, amiket felsoroltál. És a fontos dolgok repertoárja máris leszűkül ezekre a dolgokra, mert a társadalomban ezeket nyomatják. Azt hiszed, neked semmi sem fontos? Szerintem nem így van. Csak az nem ezek között keresendő. Az autó azoknak fontos igazán, akik élvezik, hogy beleülnek, és mennek. A vezetés örömének eszköze. Aki leginkább a reggeli és esti csúcsban tötyörög vele a munkahely és az otthona között, annak csak kényszer. Eldöntheti, hogy ragaszkodik-e hozzá, vagy vált tömegközlekedésre, kerékpárra, kismotorra. Vagy munkahelyet vált. Párkapcsolatba ugyancsak sokan belemenekülnek, nem célként élik meg, hanem eszközként, mondhatni kábítószerként, mert a magányt nem bírják elviselni.

Szóval egyáltalán nem gondolom, hogy el lennél rontva. Csak valószínűleg sokat figyelsz kifelé, befelé meg keveset.

Fiatal vagy,buta és igénytelen.

Vannak ilyen típusú emberek felnőttben is,ennyi.

"...csak tudod mindenkitől azt hallom, hogy ezeket a dolgokat istenítik..."

Bizonyára ismered a mondást: "egyél ѕ⁠z⁠а⁠r⁠t, százmilliárd légy nem tévedhet". És ez önmagában igaz is, a kérdés az, hogy te is légy vagy-e.