Hogyan szereztetek barátokat az egyetemen?

Vannak barátaim, de nagyon ritkán tudunk találkozni, mert mindannyian egyetemre járunk (más város, vagy csak szimplán más szak és teljesen más az órarendünk) és emiatt nagyon nehéz összeegyeztetni. Szóval a legtöbbször max. messengeren beszélünk vagy telefonálunk egymással és csak ritkán tudunk elmenni ide-oda vagy akár csak személyesen találkozni és normálisan beszélgetni egymással. Jó lenne, ha a az egyetemen is lennének barátaim, de eddig nem sikerült senkivel sem összebarátkoznom. A többség még mindig azokkal van együtt, akiket már a suli előtt ismert (pl. egy suliból jöttek vagy találkoztak a gólyatáborban) és velük nagyon nehéz szimplán csak órák előtt beszélni is, mert nagyon összetartanak és mással szinte szóba sem állnak. Csomóan vannak, akik csak elvonulnak egyedül, kikerülnek mindenkit és kb. rád sem néznek, a terem másik felében ülnek egyedül mindenkitől távol (hiába mész oda és próbálsz beszélgetni, nem foglalkoznak veled - próbálkoztam, de úgy viselkednek mintha leprás lennék). Vannak olyanok is, akikkel lehet beszélgetni, de ennyi. Ilyen ismerősöm van csomó, akikkel köszönünk egymásnak és ha beszélünk, eldumálgatunk, elhülyéskedünk, segítünk egymásnak stb., de ez inkább csak az egyetemmel kapcsolatos dolgokra vonatkozik (pl. zh-k, jegyzet, vizsgák, tanárok stb.), másról nem nagyon szoktunk beszélgetni. Mindenki fáradt, nyűgös, mindenki megy haza tanulni, beadandót készíteni stb. és az első adandó alkalommal összepakol és utazik is haza. Nem akarom őket leszólni, mert én is pont ugyanezt csinálom, mert egyszerűen nincsen jobb ötletem. Utálok ott lenni, mert ha van egy kis szabadidőm és nem kell a tanulással foglalkoznom, akkor egyszerűen megöl az unalom. Az egyetemi programok kimerülnek a heti egy hányásig ivós buliban (és ez nem az én terepem), a koliban abszolút nincsen semmi élet (pl. két hónap után futottam össze az első emberrel a folyosónkon), a szobatársammal is alig találkozunk és így alig beszélünk (kb. nem is ismerjük egymást, csak éjjelente egy szobában alszunk). Ahhoz képest, hogy mindenkitől azt hallgattam, hogy majd milyen jó lesz... Én is fáradt vagyok, nekem is sok dolgom van és nekem sincsen időm/energiám/pénzem/kedvem mindig társaságban lenni vagy szórakozni, kikapcsolódni stb., de néha azért jó lenne valakivel beülni enni-inni, megnézni egy filmet vagy csak körülnézni a városban, kirándulni a környéken, de nincsen kivel.