Nincsenek barátaim, nincs barátnőm, nem vagyok bátor, nem vagyok izmos, nem vagyok jó tanuló, nehezen kommunikálok. Mit tegyek?

A nem vagyok helyett alkalmazd a hogyan lehetnék kérdést!

Mit tegyél? Mondjuk ne sajnáltasd magad, hanem kelj fel a földről és változtass!

Ezek elég általános dolgok, az emberek túlnyomó többsége küzd ilyesmivel, simán kihaltunk volna már ha ilyenek miatt mindenki feladná az egészet. Mások sem bátrabbak, talán csak annak látszanak. Mindenki szeretné ha lenne aki feltétel nélkül szeretné, pedig az a saját életedre önmagában még nem jelent megoldást. Nem lesz könnyebb attól ha van valakid, de ha valóban szeretnél valakit akkor annak kölcsönös szereteten és elfogadáson kell alapulnia, ez pedig azt jelenti, hogy azzal teszel neki és magadnak is jót, ha a saját életedet egyedül is megtanulod kezelni. Még csak most kezded, eddig jóformán önálló döntéseket sem igazán hozhattál, éltél talán 4-5 tudatos évet az elkövetkező 60-70-ből, amikor ilyenkor valaki azt mondja még bármi lehet belőled, azt próbáld meg szó szerint érteni, mert tényleg így van. Ha 20 évig nem csinálsz semmit a világ akkor is rengeteget változik, sosem tudhatod milyen irányba. Lényeg hogy pont ugyanígy semmi sem marad, te sem. Miért nem próbálsz meg arra koncentrálni, hogy milyen vagy, és azzal kezdeni valamit?

Olvasni tudsz=tanulj! Futni, bicajozni is tudsz= edz! Sorolhatnám a végtelenségig, de a lényeg, hogy fejleszd magad.

Hány éves vagy? Mivel töltötted az eddigi életéveidet, hogy most ennyire életképtelen vagy? Szotyizással meg f@z veréssel? Némi aktívitást kell vigyen az ember a mindennapjaiba ahhoz, hogy ezekből bármelyik is lehessen.