Az mennyire gàz hogy elpocsékoltam az egész fiatalsàgomat? Màs is jàrt igy?

Üdv a klubban.

Habár esetemben nem mondanám, hogy nem próbálkoztam, de mivel nagyjából semmi közöm egy átlagos emberhez így hiába a társaság, mindig magamra maradtam a végén. Vagy csúnya kiközösítés vagy sima lassú elkopódás után. 30 évesen már ott vagyok, hogy szrok bele az egészbe és nem kell se barát se család. Ugyanis az események elérték nálam, hogy alkalmatlan legyek az emberi kapcsolatokra. Annyira nem bánom.

A gondtalan kamaszkort én is sajnálom. Jó, nem ülök sírva a sarokban minden este, illetve megismertem így embereket, akiket lehet, hogy amúgy nem ismertem volna meg; ennek így kellett történnie stb. Azért valahol sajnálom.

Nekem barátaim ugyan vannak, bár ez is nehéz eset nálam is, konkrétan nem is értem, miért tartanak ki mellettem - mások esetében meg azt nem értem, én miért tartok ki mellettük.

Azért nem sok a szociális életem, egyedülálló vagyok...

Csak néhány szomszédos országban jártam külföldön 1 vagy 2 napot. 2018 előtt legutóbb 2013-ban aludtam egymás után legalább 2 éjszakát idegen helyen. Koncerten még életemben nem jártam, szórakozóhelyen is csak párszor. Nálam a húsvét meg a pünkösd ugyanolyan hétvége, mint a többi, csak hosszabb, a nyár ugyanolyan évszak, mint a többi, csak melegem van. Kívülről nézve totál élettelennek tűnhetek.

Pár javaslatom azért van. ;)

Van haverod, kollégád, akivel jó a viszony? Menjetek el bowlingozni, biliárdozni, focimeccset nézni kocsmában vagy épp focimeccsre, csak úgy iszogatni, valamit sportolni... vagy hasonló, ami érdekel.

Mi a hobbid, mit szeretsz?

Ha keresztény vagy, rengeteg gyülekezet van (én nem tartom magam annak mára, de régen jártam gyülikbe + sok ismerősöm ma is, onnan tudom). Ha nem vagy keresztény, ezt a pontot skip-peld.

Ha szeretsz túrázni, járj el túrázni, ha szeretsz valamilyen egyéb sportot, keress amatőr csapatot, közösséget.

Én úgy próbálkozom mégis "élni", hogy havonta-párhavonta szervezek valamit a barátokkal. Olyasmit, ami engem érdekel, de szerintem őket is, mert 10-en, néha 15-20-an azért el szoktak jönni. Van, amikor direkt csak pár emberrel szeretnék valamit, pl ma is ilyesmi volt.

Valamilyen szinten élnünk kell.

Nyilván olykor siratja az ember a múltat, de arra kell koncentrálni, hogy mit tehetünk a jövőnkért!

Illetőleg lehetséges, hogy megéri egy kicsit foglalkozni a karrierrel is - esetleg elkezdeni tanulni valamit.

Nem mindegy, hogy a heti 40+, akárhány órát végigszenveded-e. Sajnos a fizetés se mindegy.

Ezen kívül én arra jöttem rá, hogy b@sszus, van egy csomó erősségem, jó tulajdonságom amit a munkában kamatoztatni tudnék. Ha már fiatalon egy olyan helyen vagyok, ahol biorobotként működöm, tudásom sorvad, nyelvtudásom elvész..... mi lesz később?