Ti mikor kezdtétek el élvezetből inni a bort?

Szia!

Ez egy olyan kérdés, amiről oldalakat lehetne írni. Vagy könyveket. Nagyon dióhéjban:

Igen, valószínűleg nem ittál olyan bort, ami eléggé megfognak. A boros ízlés amúgy a legtöbbször formálódik az idők során, ahogy egyre jobban megismeri az ember azt a világot. De hogy kezdésnek mi jön be az embernek épp, és mi tudja megfogni és a bor világa felé fordítani, azt nagyon nehéz megmondani. Na meg az sem törvényszerű, hogy mindenkinek ízlenek a borok - vagy bármilyen bor. Bár nagyon sokfélék, a legkülönfélébb ízvilággal, így is elképzelhető, hogy valaki szubjektív ízlésével egyszerűen nem találkoznak. (Olyasmi ez, mint a csokik: van írtó édes fehér, teljesen keserű 90% körüli fekete, van töltött, van mogyorós, van mindenféle - mégis lehet, hogy van, akinek egyik sem tetszik. Borból is van millió ízvilág, nagy valószínűséggel találhat az ember neki tetszőt - de a nagy valószínűség az nem egyenlő a 100%-al.)

Ételek mellé a borpárosítást meg jól el lehet rontani. Amit mindenki "tud", és hangoztat, hogy vörös húsok mellé vörösbor, fehér húsok mellé fehérbor. Aztán nem értik, hogy a jó kis zsíros, hagymás, répás-hagymás-sültkrumplis körítésű csirkecomb mellé miért annyira szörnyű a megvett cserszegi, vagy irsai, pedig hát fehér - hogy csak balesetet említsek a sok-sok elképzelhető közül.

Aztán persze lehet jól is csinálni :) Érdemes olvasgatni erről minél többet - és minél kevesebbet hagyatkozni a felületes ökölszabályokra.

Amikor találkoztam a tokaji aszúval... Még kellemesebb száraz vöröseket is képes vagyok meginni, de annyit nem, hogy megérje venni egy üveggel, úgyhogy marad a tokaji aszú, amit ráérek akár évekig inni. Zöldségre alapozó ketogén diétában merész (a legcukrosabb bor, amiről tudok), de elég aromás és ütős ahhoz, hogy kevés is elég legyen belőle s én amúgyis jól tudok keveset inni.

Nem vagyok borozósabb ember, mint 20 éve, igaz, még 40 se vagyok...