Pálinkánál az elő és az utópárlat mért mérgező? (házi dogámba kéne)

Az előpárlatban nincs lényegesen több metanol, mint a többi párlatrészben. (Sőt, berendezéstől függően kevesebb is lehet benne.) Ha a cefre metanoltartalma veszélyes, akkor a pálinkáé is az lesz. A szeszfőzés első párszáz évében nem vettek el előpárlatot, mégse pusztultak ki a töményfogyasztó vidékek. Arról nem beszélve, hogy a gyümölcsbort pl. egy az egyben megisszuk anélkül, hogy bármit is elválasztanánk belőle. Ott valamiért senkit se izgat a metanol:)

(A szakállas tévhit szerint főzéskor forráspont alapján sorakoznak a vegyületek, csakhogy a forráspont tiszta vegyületekre érvényes, nem oldatokra. Semmise fog felforrni a cefrében, amíg nem melegedik 90 fok fölé, és ekkor nem a forráspont, hanem az illékonyság fogja eldönteni, hogy milyen lesz a párlatrészek összetétele. Az etanol és a metanol illékonysága pedig a szakirodalom szerint azonos. Ha forrásponti különbséggel akarunk anyagokat elválasztani, akkor ahhoz nem árt legalább 30 fokkal különbözniük.)

Az előpárlatot azért kell elvenni, mert büdös, rosszízű és enyhén mérgező vegyületeket tartalmaz. Ezek könnyen illó, jellemzően oldószerszagú vegyületek. Az előpárlattól megkülönböztetik a szezon első főzésekor jelentkező rézelejét, ami a hosszú ideig nem használt rézcső szennyeződéseit tartalmazza.

Az utópárlat leginkább csak rosszízű, savanyú – bár ideális esetben inkább jellegtelen.

Metanolmérgezést a gyakorlatban csak szándékosan metanollal pancsolt italoktól lehet kapni. (Régebben a denaturált szesz is 10-15% metanollal készült, és gyakran hamisítottak vele italokat, ebből adódtak a metanolmérgezéses esetek.) Ha valaki „előpárlatos pálinkától” vakult meg, akkor az nem csak előpárlatos volt, hanem pancsolt is.

Persze készülj arra, hogy a tanárod esetleg „másképp tudja”, mert a fentiek a szeszfőző szakmán kívül nem éppen köztudottak.