Az olcsó, minőségtelen sörökkel milyen célcsoportot céloznak meg ha élvezeti értéke nincs, alkoholizáláshoz meg túlárazott vagy túl gyenge?

Azokat, akik nem tudják, milyen egy normális sör íze, és hozzászoktak a vizes, savanykás, fémes mellékízekhez. Hosszú történet, de azért elmesélem...

Az amerikai szesztilalom idején kezdődött minden, amikor is az illegális sörfőzők titokban csak gyenge minőségű termékeket tudtak előállítani, és mire vége lett a szesztilalomnak egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy ezekkel a gyenge minőségű már-már pancsokkal azonosította a sört. A gyártók pedig kapva kaptak az alkalmon, hisz minek csináljanak normális sört, ha megveszik az emberek a fillérekből előállítható szennyet is. Ez a mentalitás a Marshall tervvel együtt átkerült Európába(a rendszerváltás után hozzánk, keletre is), ahol néhány hagyományosan magas sörkultúrával rendelkező ország kivételével(Anglia, Belgium, Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia) a nagyüzemi sörök a multinacionális vállatok révén ugyanolyan pocsékak lettek, mint az USA-ban.

Azonban a világ változik, ez ellen a jelenség ellen indult el a sörforradalom(craftbeer revolution), amely egyre nagyobb piaci részesedést szakított ki magának az utóbbi időben. Ezt pedig a nagyok sem nézhették tétlenül, elkezdték meglovagolni a trendeket, és a nagyon kevés iható kommersz(pl.: Dreher Bak, Soproni 1895, Pécsi Szalon Barna) mellett megjelent több új sör a 200-300 forintos árkategóriában, amely simán vállalható, korrekt ivósör, és az átlagfogyasztóknak tökéletesen megfelel(pl.: Dreher Hidegkomlós, Soproni IPA, Pécsi Prémium Lager). Azonban még nem mindenkinek nyílt fel a szeme, nagyon sokan még megveszik az ugyanolyan árkategóriában mozgó Arany Ászokat, mert ahhoz szoktak hozzá, nem tudják vagy nem érdekli őket, hogy van jobb is. Na, nekik készülnek még a "minőségtelen" sörök.