Az Európai emberek többségében miért nem ettek meg úgy tücsköt-bogarat a múltban sem mint ahogy most keleti országokban látni?

Miért ne ettek volna?

"De a rovarevés a történelem során Európában is bevett volt, sőt, csemegének számított. Először Arisztotelész említi, aki még arra is felhívta a figyelmet, hogy a nőstény kabóca a benne lévő tojások miatt ízletesebb, mint a hím. De a római Plinius is írt egy római lakomák csemegéjének számító rovarfogásról. A vallási tradíciókban is megjelenik, Mózes harmadik könyve például megengedő bizonyos fajtákkal szemben, de iszlám és zsidó szövegek alapján is elfogadott étel volt a rovar, elsősorban a sáska.

(...)

Kassák Lajos például az Egy ember élete című önéletrajzi regényében a huszadik század eleji Brüsszel utcai rovarárusairól ír: „[...] az utcákon pedig kofaemberek jártak összevissza kis kocsikkal, mint a zöldségárusok, és sárgára sült, nagy bajuszú cincérbogarakat árultak literszámra. [...]

A nagy halomba szórt bogarakat stanicliba mérték, s egy ilyen adag elég volt ahhoz, hogy valamennyire lecsillapítsuk éhségünket.

Talán nem véletlen, hogy Heston Blumenthalnak, a világhírű angol séfnek is ezzel az időszakkal, a viktoriánus korral kapcsolatban jutott eszébe rovarmenüt készíteni."

[link]