Régen egészségesebben ettek az emberek?

Pl. Nem használtak mindenféle "vegetákat" hanem rendes fűszert ( szerencsère ez manapság is egyre inkább így van)

Nem volt ekkora métékű zabálás, mint most, viszont amit megettek azt le is dolgozták ( nem egy lyukban ültek billentyűket nyomogatva naphosszat)

Nem volt minden anyoncukrozva.

Első és legfontosabb dolog, a társadalmi különbségektől függetlenül: nem voltak gyors kaják. Nem volt krumplipüré por, sem por alapú bögrés "húsleves" és még sorolhatnám.

Az alapanyagok háztájiak voltak. Értsd ezt úgy, hogy a megnövekedett kereslet miatt az állatokat olyan táplálék kiegészítővel tömik, amitől gyorsabban nő, így hamarabb kerül a piacra. (Gondolj csak bele, a szép nagy csirkemell hogy össze tud zsugorodni sütés közben... a zsugorodás valamilyen szinten természetes folyamat, de nem úgy, hogy a hatalmas húsból végül lesz "két falat") Régen ez nem így történt. A tanyagazdálkodás termelte a normális hús és tejtermékeket a piacra. Csak gondolj bele, ha jártál már kevésbé lakott vidékeken itt hazánkban is hány lepusztult, elhanyagolt tanyát látni. Valamikor ott állatokat tenyésztettek.

A szegényebb sorban élők azt ették amit maguknak megtermeltek. Rengeteg olyan étel van, amit a nemzedékünk nem, vagy csak alig ismer. Pl. puliszka, vagy a krumplicukor. Akkoriban pl. a krumplicukor a szegények körében ínyenc csemege volt, pedig.... gyerekként ettem olyat szerintem förtelmes íze van.

Egy szóval nem voltak mesterséges ételek, az sokkal inkább tisztában volt azzal, hogy mit eszik, mint manapság. Akkoriban a hús hús volt, nem pedig valami növekedést felgyorsító szertől felfújt húscafat. A zöldség zöldség volt, a gyümölcs pedig gyümölcs. Nem pedig gyors érlelt utánzat.

Ez a legnagyobb különbség szerintem. Ez az ami miatt egészségesebben táplálkoztak régen az emberek.

Nem a szalonna okoz rákot, hanem az amivel előtte a disznót etették, hogy minél előbb vágósorra kerüljön.

Sajnos az a baj, hogy a társadalmi igényt nehéz kielégíteni. Régen azért a háztáji gazdálkodás elég nagy divat volt. Az ember azt ettem amit megtermelt, ha esetleg többet is termelt, mint amennyi szükséges, azt vitte a nagyvárosokba a piacra. Manapság már vidéken is alig van olyan ember aki háztájit tart. Egyre kevésbé engedheti meg magának az ember, mert piszok drága a takarmány. Vagy egyszerűen csak nem ért hozzá vagy nem akar foglalkozni vele.

(Biztos lesz aki írja majd, hogy "ez nem igaz én is tartok otthon csirkét" - hangsúlyozom, nem azt mondtam, hogy nincs ilyen ember, hanem azt, hogy egyre kevesebb.)

És azt azért hozzá tenném, hogy akkoriban az édesség kuriózum volt. Még a krumplicukor is. A gyerek nem kapott csak úgy édességet vagy pénzt rá. Persze az aranyos régi filmeken mindig azt látni, hogy a kisfiú szalad oda az édességboltoshoz a kis pénzecskéjével (amit persze nem csak úgy kapott, hanem megdolgozott érte vagy valamilyen alkalomból), hogy kér egy kis cukorkát. A valóságban is biztos történt ilyen, csak nem minden nap, ráadásul azok a gyerekek egész nap mozogtak. Tanulás után az utcán játszottak egymással, nem a sz.gépen pötyögtek, a fészbúkos lájkokat számolva.

A mai gyerek mit csinál? Nem győz választani, hogy mire költse az ebédre kapott pénzét: csipszre, kakaós csigára, csokira vagy kólára? A szerencsésebbek mindegyikre.

Az emberek 80%-a nagyon egészségtelenül étkezett, mivel szegények vagy középosztálybeliek voltak. Ez azt jelentette, hogy általában azt ették, ami volt, mindenféle tekintettel arra, hogy az adott tápanyag biztosítja-e a megfelelő vitamin, ásványianyag, szénhidrát, fehérje- és zsírbevitelt vagy sem. Általában egyoldalúan étkeztek.

A gazdagabb családok nyilván más kérdés, ott egyszerre több fogás is került az asztalra, sokféle, változatos zöldség, stb.

Az valóban pozitívum, hogy nem fogyasztottak mesterséges termékeket, ízesítőket, de cserében rengeteg dolog hiányzott az étrendjükből. Többek között télen azért is voltak kitéve betegségeknek, amibe korábban sokan bele is haltak, mert a nem megfelelő vitaminszint miatt könnyen elkaptak bármit.

A nagyon szegények nyilván rosszul étkeztek, örültek, ha krumplira, kukoricára futotta.

Egy normális parasztcsalád már máshogy evett, házi húst (persze nem rengeteget), tojást, saját természtésű növényeket, házi sütiket... Jobb volt, mint a mai helyzet, már leírták, hogy miért.

A vitamin szükségletet aláírom, de csak a téli vonatkozást. Bár igazából még azt sem. A megtermesztett zöldségek, gyümölcsök vitamin és tápanyagtartalma bőven meghaladta azt a szintet amit a manapság zöldség/gyümölcs címén kapott ételeké. Aki tehette spájzolt télire (lekvárok, kompótok, anno a szilvalekvár igazi kincs volt télen, tápanyag és vitamin szempontjából), így fedezve a téli szükségletet.

Az ételek tápértékének arányaira való oda figyelés a mai kor sajátja , de nem ez az ami miatt borítékolható az egészségesebb életmód.

Dédnagymamám biztos nem hallott transzzsírokról, sem lassan felszívódó szénhidrátról, sem a kókuszzsírról, mégis 90 évig élt tökéletes egészségben. Én figyelek az ilyesmire, mégis örülök, ha megérem a 60-at. És nem hiszem, hogy mindennek ellenére egészségesebben étkeznék, mint a régiek.

9., nagyon sok butaságot írsz.

A dédnagyanyád hallott transzzsírokról, mert a vaj 2-4%-ban tartalmazza, ahogy a marha és a kecske zsírja is.

Zöldségeket, gyümölcsöket pedig hiába spájzoltak, a befőzés alatt elveszítették a vitamintartalmuk jelentős részét.

Télen jellemzően sok laktató ételt ettek, elsősorban zsíros, szénhidrátos ételeket. A kenyér, tésztafélék voltak túlnyomó többségben, kásák, stb. Nem a zöldségek, gyümölcsök sosem. Hús akkor jutott, ha éppen vágtak.