Hogyan lehet a stresszt oldani?

1. Én a Jacobson-féle izomlazító gyakorlattal kezdek.

2. Utána elengedve a gondolataimat, szerető-kedvesség, elégedettség, boldogság érzését jelenítem meg. 10 percig gyakorlom.

3. Majd váltok egy számomra kedves lényre és neki sugárzom a jókívánságokat. 20 perc.

4. Végül összeállítottam magam 104 szokásalakító mondatot, mint pl.

- mindig figyeljek a lehetőségek kiértékelésére (többféle bírálati, elemzési, jellemzési, megítélési, mérlegelési, minősítési, vizsgálati szempont szerint,

- mindig észhez térten (vagyis a kudarcaimból, tapasztalataimból levontam a helyes következtetést, tiszta lappal élem tovább az életem) működjek.

Ezeket tudatosítom és igyekszem gyakorolni a való életben is, hogy folyamatos legyen a szokás elmélyítése.

Így már nincs bennem szorongás, illetve gyorsan továbblépek a sérelmeken, egón. Egyre jobb az életem…

#10: senki sem lesz ok nélkül stresszes, de önmagáról gondolhatja azt, hogy ok nélkül az, vagy nem tudja, miért, amíg meg nem találja az okát. Tapasztalat.

#11: a módszered nem tökéletes, de ha neked jó, akkor jó. Mindenesetre sosem olyan mondatokat kell táplálni az agyunkba, ami feltételes kijelentéseket tartalmaz, hanem jelenidőben beszélünk magunkról. Nem a templomba megyünk gyónni 😀 Nem "figyeljek", hanem "figyelek", nem "működjek", hanem "működöm". Tudom magamról, hogy mindig figyelmes vagyok, hogy ésszerűen élek, nem elvárom magamtól, hogy figyelmesen és ésszerűen éljek (majd egyszer valamikor, ami sosem fog eljönni, mert ugyebár a kijelentésem szerint nem most vagyok az).

Mindenesetre a semmitől több, de sokkal több energiát szabadíthatsz fel magadban, ha elhiszed, tudod, hogy ilyen vagy, ahelyett, hogy elvárnád magadtól, hogy ilyen legyél. Amíg elvárás van, addig egy minimális frusztráció mindig meg fog jelenni valahol a tudat alatt.

12.

Nincs jelentősége a jelen időnek, mert a cél a gyakorlatban való átültetés, ami által valóban rögzül a szokás.

Ha nálad van frusztráció, az a te dolgod.

Nálam nincs.

15. hozzászóló.

11. hozzászóló vagyok.

Az önszuggesztió önmagában nem segít.

Nem az a lényeg, hogy jelenben mondd (ha már a 12. hozzászóló említette), mert attól, hogy megismétled, átéled, azt meséled be magadnak, hogy “most figyelek a lehetőségekre”, nem válik igazzá.

Mert attól, hogy valamit bemesélsz magadnak, nem lesz igaz.

A lényeg, hogy bárhogy kifejezheted magad, mert valójában a “fizikai” szinten történő gyakorlás számít.

Csinálhatsz egy listát. Így is működik! Pl.:

- türelmes,

- elfogadó,

- logikai hibák,

- műveletek,

- örömteli,

- higgadt,

- megbocsátó,

- kedves,

- érthető beszéd,

- felelősségteljes,

- kötelességtudó,

- lelkes,

- együttérző,

- hozzávalók,

- konkretizálás,

- általánosítás,

- éberség,

- testi- és szellemi egészség,

- céltudatos,

- kitartó,

- lehetőségértékelés,

- értékelemzés,

- biztonság,

- hiba elkerülés,

- bizalom,

- kérdezés,

- leleményes stb.

Vagy, ahogy én csinálom:

1. Mindig lelkesen, örömmel működjek.

2. Mindig teljes odaadással működjek.

3. Mindig megbecsülve működjek.

4. Mindig jó kedvvel működjek.

5. Mindig érdeklődően működjek.

6. Mindig értelmét látva működjek.

7. Mindig előnyeit látva működjek.

8. Mindig komolyan véve működjek.

9. Mindig odafigyelve működjek.

10. Mindig szeretettel működjek.

11. Mindig bátran (de nem vakmerően) működjek.

12. Mindig jónak tartva, sőt a lehetőségekhez képest legjobbnak tartva működjek, mert a legjobbat választottam.

13. Mindig fontosnak, sőt a legfontosabbnak tartva működjek (ne gondolkodjak azon, hogy máshogy kellene működnöm).

14. Mindig felelősségteljesen gondolkodva- és felelősséget vállalva működjek.

15. Nem "gyorsan túl lenni rajta" működjek stb.

A szavak, mondatok szerepe abban áll, hogy megértve a jelentésüket, jelentőségüket, emlékezetedben tartva - gyakorold - a hétköznapokban.

Tehát gyakorlod fizikai szinten, a való életben, így szokássá fog alakulni, mert van mihez kötni a szavakat és a mondatokat.

Ez lényeg.

Negatív emléket önmagad- és a másik felé történő, megértésen alapuló megbocsátással, elengedéssel, végül új szokás kialakításával írod felül.

De!

Attól, hogy valakinek megbocsátasz, nem kell szeretned.

Önmagad miatt, a nyugalmad miatt kell megbocsátani a másiknak.

Önmagadnak meg a tudatlanságod, végül ugyancsak a nyugalmad miatt kell megbocsátanod, őszintén.

Valóban megértve, hogy ha nincs megbocsátás, nincs lelki béke.

Mert, ahogy a megbocsátás felerősödik benned, egyre jobban kitölti az elmédet a szeretet, elégedettség, nyugalom, együttérzés, boldogság, és már nem fognak számítani a negatív gondolatok, hiszen az előbbiek lesznek igazán fontosak számodra. Mert megértetted! Így a negatív gondolatok elmúlnak.

Szó szerint tapasztalni fogod, amit írtam. Tehát megérted, nem önszuggesztíven bemesélve, hanem teljesen gyakorlatias módon.

Tudni fogod, hogy mi a helyes, mi a jó neked.

#16: nem tudom, ezt ki javasolta neked, de továbbra is szakmailag teljesen rossz, ettől független még mindig azt mondom, hogy ha NEKED beválik ez a felsorolásos gyónás, akkor oké. De számtalan okból sem javasolnám másoknak, hogy beleessenek egy ilyen önfenntartó ciklusba.

Hasznossága részben az erőlködésen múlhat, hogy amennyi energiát beleölsz ezekbe a mondatokba, lefárasztod az agyad, telítődsz az önmagaddal szemben támasztott elvárásokkal, és nem tudsz már mellette koncentrálni a negatív dolgokra. Vagy azon, hogy elfogadod, hogy sosem lehetsz igazán az, amit elvársz magadtól.

Sokkal kevesebb erőfeszítéssel, lényegre törő, kifejező, egyértelmű, célzott "mantrákkal" sokkal könnyebb eljutni egy bizonyos, és legfőképp TARTÓS állapotra.

Nem mindegy, hogy azt mondod: "Mindig a célokat elérve működjek." vagy "Nagyobb figyelmet fordítok arra, hogy mindent megtegyek a kitűzött céljaim eléréséért."

Az 1. mondat egy elvárás, ami azt állítja, hogy mindig el kell érned a céljaidat, nem segíted magad, erőlködnöd kell érte, a 2. mondat pedig egy pozitív, önbeteljesítő megállapítás, amiben megfogalmazod azt is, mit teszel, hogy elérd: nagyobb figyelmet fordítasz a megoldásra.

A jelen idő pedig továbbra is fontos, mert nem arról akarod meggyőzni magadat, hogy te egyszer majd olyanná válsz, mert így az agyad sosem fogja azt tudatosítani, hogy olyan vagy, nem kap pozitív megerősítést, mindig csak vársz valamire, ami sosem jön el, ahová sosem érkezel meg, csak folyamatosan magad mögött haladsz, de (és ez simán lehetne szakdolgozat témája) nem mered saját magadat beérni, ezáltal ilyen kifejezéseket használsz, ami ugyan segíthet megtalálni önmagad, a belső békét, de kellő távolságra ahhoz, hogy ez sose történjen meg. A kritikusabb részeket, amikben ráadásul még tagadsz is ("ne", "nem"), pedig tudat alatt a lista végére tetted.

Az agy nem ismeri a tagadást: "nem eszem több csokit" -> "eszem több csokit", "Nem szabad tovább híznom" -> "szabad tovább híznom". Ez pszichológia, tudományos vizsgálatok vannak rá, hogy az agy valóban nem tudja helyén kezelni, ha valamit tagadással akarsz magadba táplálni. Ne legyek ilyen, ne legyek olyan, "nem akarok olyan lenni, mint az apám", az mind azt eredményezi, hogy egyre inkább olyan leszel.

"Mindig ... működjek"? Ha csak nem a CyberLife-tól jöttél, akkor nem vagy robot... ha azon akadsz ki a jelen idővel kapcsolatban, hogy olyat hitetnél el magaddal, amilyen nem vagy, az megint egy tagadás, mert akkor képtelen vagy elhinni magadról, hogy képes vagy arra az adott dologra.

A mondataid helyesen így lennének átfogalmazhatók elérhető célokká, anélkül, hogy falat támasztanál saját magad elé, csak lazán:

- Lelkes vagyok, kellő figyelmet fordítok arra, hogy felismerjem az élet apró örömeit.

- Elfogadom, hogy a nehézségek a saját érdekeimet szolgálják, amik a javamra fordíthatók.

- Napról napra egyre jobban becsülöm magamat, önbizalommal telve, kellő figyelmet fordítok önmagamra.

- Lehetőségeimből minden esetben a számomra legjobbat hozom ki, bízom magamban, abban, hogy képes vagyok felelős felnőttként, mindig jó döntést hozni.

- A jelenben/mostban élek, a múlt/tegnap tapasztalataiból tanulva alakítom a jövőmet/holnapot.

- Törekszem arra, hogy megéljem a pillanatot, kiélvezzem az élet minden percét.

Kevesebb mondatban a lényeg összefoglalva, és mind 1-1 olyan cél, amivel lehet valamit érdemben kezdeni, vezethet valahová, és kellő időben alkalmas saját magad bebiztosítására is.