Hogyan tudnám fejben elhatározni, hogyha látok embereket akik rólam beszélnek a leg kevésbé sem érdekeljen, valamint, ha kb 5-6 személy piszkál egyszerre, akkor hogy lehetne figyelmen kivül hagyni?

Egy lehetőség, ha nem foglalkozol velük, ezt már említve vagyon.

Valaki biztos előhozakodik majd a bosszúval. A bosszú rossz dolog és nem állítja helyre a dolgokat. De jó érzés látni, ahogy visszanyal a fagyi.

Ha már úgyis olyan alkat vagy, aki nehezen tud szemet hunyni afelett, hogy vele foglalkoznak, róla pletykálnak a háta mögött, akkor végy elégtételt. Járasd le őket.

Ettől most biztosan rossznak tűnök. De jót teszel ezzel. Mert ha megszívatod őket, akkor abból tanulnak és legközelebb másnak már nem fognak kellemetlenségeket okozni.

Szerintem fontos, hogy elgondold, elfogadod, hogy ez van, tehát nem stresszeled magad azon, hogy ne legyen így. Másodszor elgondolod, hogy az ilyeneket leginkább sajnálni lehet, mekkora értelmi szinten vannak, hogy ettől érzik jobban magukat, ha mást csesztetnek, piszkálnak? Ez róluk szól, az egész, amit mondanak, tesznek, mindnek nulla köze van hozzád, csak az ő bizonyítványuk.

Aztán még egyszer azt is olvastam, és tetszett, hogy döglött kutyába nem rúg senki, ami kb. azt jelenti, hogy ha jelentéktelen lennél, akkor nem csesztetnének, tehát van benne valami, amit figyelemre méltónak találnak, számolnak veled. Gondolj egy csomó sikeres, vagy újító, vagy szép, vagy bármi emberre, akit csesztettek, kinevettek, stb., de csak irigységből.

Aztán mivel én is hasonló vagyok, hogy utólag is rágódok dolgokon, mert mégiscsak bánt, foglalkoztat, arra gondolok, hogy ezzel is csak magamnak ártok, nekik nem, és hogy az idegeskedésre szánt időt arra kéne fordítanom, hogy jól érezzem magam. Vagy csináljak valami hasznosat. Mindegy mit, elmenni futni, filmezni, olvasni... bármi hasznosabb, mint hülyéken elmélkedni.

És az a vicc, hogy ha felfejleszted magadban, hogy mással foglalkozz, hamarosan fel is hagynak a csesztetéssel jó eséllyel.

Igazad van.

Eszembe jutott, hogy nekem is volt, hogy munkában pár ember ki nem állt, és mindent próbáltam, voltam kedves, flegma, volt, hogy visszaszóltam, stb., semmi nem vált be, csak amikor eljöttem, múlt el.

Plusz suliból is előjött pár emlék :)

Ahogy telik az idő, visszagondolva akár nevetséges is lehet majd az egész. Csak hát addig is el kell jutni. Kitartás.

Egy haver, aki középvezető volt egy cégnél, orrba verte a másik kisfőnököt, mert szervezkedett ellene és magyarázott olyan dolgokat, amik nem tetszettek neki. Amaz eldőlt, mint egy darab fa, a havernak meg el kellett jönnie a cégtől. Egyszerűbb lett volna, ha már eleve eljön, mert akár fel is jelenthették volna.

Talán a legjobb megoldás, hogy beadod ezer másik helyre a jelentkezésedet és a cv-det és amint lehet, lelépsz.

Egy haver ezt csinálja, amint megvan az új hely, máris pályázza a többit. Legfeljebb ha az aktuális hely jónak bizonyul, akkor valami kamu szöveggel jegeli a többit, ahová felvették volna. Ha forró lesz a talaj, vagy fagyos a légkör, akkor nagyon gyorsan tud váltani.