Hogyan lehetséges átprogramozni a személyiségünket, egyéniségünket? Hogy lehetséges kinyílni vagy hitelesen színészkedni (magunknak is)?

Egy példán keresztül vázolnám fel a "problémát".

Tegyük fel, hogy vendégségbe megyek, ahol főznek többekközt nekem is ebédet. Tegyük fel, hogy bele eszek kanállal a levesbe és arra a következtetésre jutok, hogy nagyon finom lett.

Léteznek olyan emberek, akik ekkor valami nagyon cuki, pozitív hmmmm hangot hallattatnak magukból és kedvesen mosolygósan megjegyzik, hogy isteni fincsi lett a leves. Persze vannak olyanok is, akiknek nem ösztönösen jön a pozitív megjegyzés, csak úgy tesznek, mindegy milyen okkal. A lényeg, hogy vagy kedvesen vagy humorosan jön le az üzenetük. Vagy hazudnak valamit, hogy egyedi az ízvilága stb...

Én valószínűleg magamban megállapítanám, hogy nagyon finom a leves és talán még rágódnék is rajta, hogyan fejezzem ki.

Majd végig gondolnám, hogy ha ezt meg azt mondom, akkor mit fog gondolni, érezni, hinni, reagálni a címzettt + alternatívákat keresek stb... Tudom, hogy mi lesz a reakciója, jobban mondva elhitetem magammal, mert nem tudhatom.

A reakció pedig amit ki fogok magamból eröltetni (hogy ne bántsak meg másokat, meg tényleg elmondjam, amit gondolok) már annyira száraz, nyers, érzelem mentes lesz (hiába tartalmilag pozitív), hogy jobb inkább meg sem szólalni. Minden stilisztikai értékét és érzelmet elveszíti a mondat.

De írhattam volna azt is, hogy valaki új ruhában vagy fodrász után találkozik velem. (nem szeretek bókolni, bár van amikor ösztönösen jön, de akkor sem túl érzelmes).

Lehetséges, hogy a valóságban nem így van és mások másnak látnak. De akkor is így érzem. Persze nem minden esetben, de érdekel, hogy ha valakinek ilyen gondja van, az hogyan orvosolható.

Az is zavar, ha valaki valami vicceset akar mutatni és várja a reakciót, hogy én nevessek rajta, de rohadtul nem bírok. Olyan kínos...

Most nem arról van szó, hogy nem tudok kedves vagy vidám lenni. Minél idegenebb valaki, annál formálisabb vagyok vele élőben.

Amúgy telefonálni utálok a legjobban. Írás közben és nagyon közeli barátok társaságában tudok csak olyan lenni, amilyennek jónak látom.

Neten szerintem egészen jól átjön, amit mondani szeretnék. Bár van olyan Jehova tanúja, aki a legsötétebb és depisebb üzeneteimből azt vette le, hogy jó fej, élet vidám ember vagyok :D