Mi volt az elhunyt szerettetekkel a legemlékezetesebb találkozásotok? Akárcsak egy álom, bármi.. Mindenre kíváncsi vagyok.

Kb. 1 héttel az apukám halála után álmodtam vele, azt mondta álmomban, hogy nagyon fázik.

Azért maradt meg bennem nagyon, mert fizikailag akkor még a hűtőkamrában volt a teste, így elég hátborzongató volt.

Nekem volt egy nagyon rossz álmom. Nagymamám, aki ebben az évben húnyt el, visszajött, anyám engedte be. Én mondtam anyámnak, hogy ne engedje már be, mert neki nem itt van a helye. Nagymamám olyan volt, mint egy élő ember, csak kék volt, még a ruhája is, olyan kékeslilás volt minden körülötte is. Nyomasztott, de nem tudtam elküldeni, pedig tudtam, hogy álmodok, anyám pedig mondta neki, hogy maradjon ameddig akar.

Aztán pedig nagymamám, mikor leült beszélni kezdett arról, hogy valóban meghalt és látott mindenkit maga körül, rokonok és szomszédok állták körbe. És mondtuk neki, hogy csak mi voltunk itt, de ő azt mondta nem igaz, ott volt vele rengeteg ember, akiket régről ismert.

Könnyezve ébredtem, nagyon rossz álom volt. Kevés álmomra emlékszem ennyire részletesen, még a bútorok elhelyezkedését is le tudnám írni. És azt is ki pontosan hol volt a szobában.

Nagymamám temetése után éjjel álmomban megkérdezte tőlem, hogy kik jöttek el a temetésére. Ez volt az egyik.

A másik szintén a mamám, még a temetés előtt azt álmodtam, hogy meg akart itatni méreggel, hogy magával vigyen mert nagyon hiányzom neki.

Egy másik furcsaság szintén vele. Egyszer láttam egy apukámra annyira hasonlító férfit a metrón, hogy majdnem odamentem hozzá, pedig nem egy ilyen tucat apukám van, de mintha ikrek lettek volna. Egy másik álombéli találkozáskor megkérdeztem, hogy van e apukámnak testvére valójában, és elmesélte, hogy van egy ikertestvére akit örökbe adtak születésekor, mert csak egyet tudtak felnevelni, elmondta a nevét is.

Igaziból annyit álmodok a mamámmal 10 éve folyamatosan, mintha meg sem halt volna.

Kedvenc ilyen történet:

Nagymamám akkor már jó pár éve halott volt. A lányomat, az egyetlen kis unokáját sajnos már nem ismerhette meg.

Nos, egyszer mikor lányom már sulis volt, azt álmodtam, hogy nagymamám meglátogatta lányomat az iskolában, mert adni akart neki valami meglepit. Titokzatos mosollyal félig kihúzta kabátzsebéből az ajándékot, ami celofánba volt csomagolva és így hogy csak a sarkát láttam, nekem egy szépen festett, díszes mézeskalács szívnek tűnt, de nem voltam valahogy biztos benne, csak arra emlékeztetett. Nos, aztán meggondolta magát a nagyi, azt mondta nincs ideje megvárni lányomat, de akkor átadja neki máskor. Nos, aznap vidámparkba mentünk és lányom valami játékon nyert egy képkeretet, ami teljesen úgy néz ki, mint egy mézeskalács szív, a színe, mintája pont olyan, s egyből eszembe jutott az álom. Ilyen véletlen nincs!

Csodálatos :)

Nekem most így hirtelen anyummal kapcsolatos rossz álmaim jutottak eszembe.

A halála utan pár héttel azt álmodtam, hogy menekültünk valamilyen fura fazonok elől, akik elkapták őt, és megkínozták. Én pedig torkom szakadtából ordítottam és sírtam, mert láttam hogy szenved, és nem tehettem érte semmit. (rákban hunyt el egyébként, és valóban ez az érzés kavargott bennem)

A másik pedig, hogy ültünk egy szikla tetején egymás mellett, de már iszonyatosan le volt gyengülve, és egyszer csak szó szerint darabjaira hullott a teste, és lezuhant a mélybe.

Mamámmal gyakran álmodtam azt, hogy a semmiből hirtelen eszembe jut, nagyon rég voltam nála, megyek meglatogatni, és mindig megfogadtam, hogy mostantól gyakrabban látogatom őt. A legtöbbször sírva ébredtem fel ezekből az álmokból, mikor rájöttem, hogy már nem él. Ez egészen addig tartott, amíg egy ugyanilyen álomban ki nem fakadtam előtte, hogy mennyire sajnálom, hogy nem voltam ott gyakrabban nála, utána pedig kedvesen mosolygott, és mondta, hogy semmi gond.

Régebben voltak olyan álmaim, amiben kapcsolatot próbáltam felvenni pl. papámmal, és borzasztóan megörültem, amikor az álombeli telefonvonalban hallottam a hangját, és arra gondoltam, hogy mostantól ezen keresztül tudunk majd beszélni. Persze csak egy álom volt.

Ami érdekes volt még, hogy sokszor jelent meg haldokló anyum, úgy, hogy közben mamáék segítettek álmomban ápolni (pedig ők korábban meghaltak).

A mai napig visszatérő álmom, hogy mama és papa még élnek, de úgy, hogy közben álmomban tudom, hogy már meghaltak, de valami folytán mégis itt vannak most.

A párom halála után majd megőrültem, hogy mit élt át a kórházban mikor lélegeztető gépre tették.

Este azt álmodtam, hogy az ágyam szélére ült és részletesen elmesélte, hogy hogyan történt, mit mondtak neki. Én nem tudtam kérdezni tőle sem mondani neki semmit. Elmondta a történteket és felébredtem. Nagyon hiányzik. Most is várom, hogy megjelenjen az álmaimban.