Miért vagyok ennyire agresszív és erőszakos az álmaimban?

Mostanában nagyon sokszor kiabálok álmomban, általában ismerősökkel. És nagyon jól esik. Hihetetlenül hangosan és dühösen. És tudom, h szégyellnem kéne magam miatta, de nem, inkább büszke vagyok. Ma éjszaka is azt álmodtam, h valami idegen lakásban voltunk a családommal, mikor valami oviscsoport betért a lépcsőházba és felugráltak a kanapéra (amit mi vettünk ki a folyosóra). Végiggondoltam, h mit fogok tenni és úgy is tettem, kimentem az ajtón, megfogtam az egyik kis gyerkőc kezét és azt mondtam neki, h "Ha még egyszer felugrasz a kanapéra, én levágom a kezed és megetetem veled." Persze anyuék sopánkodtak, h jaj hogy mondhatok ilyet, ez nem én vagyok... kicsit én is ezt éreztem, de ettől függetlenül elöntött a boldogság, h kimondhattam. Aztán váltott a kép, mentünk valami nagy folyosón le a barátnőmmel és a pasijával, és a lépcsőkön ilyen hihetetlenül gyönyörűen megmunkált fagyik voltak, de marcipánból, meg csokiból. Elloptunk párat és azt ettük. Én felrepültem és tök jó érzés volt, mert már gyerekkorom óta nem álmodtam, h tudok repülni, szóval tök jó volt, aztán lementem, és a barátnőm pasija meg akart erőszakolni, de nem hagytam. Megint váltott a kép, felszálltam egy buszra, de amikor mutattam a bérletemet, kiesett a kezemből egy könyv. Felszaladt egy ilyen húzott szemű vietnámi, vagy kínai, vagy nem is tudom, milyen srác és elszaladt a könyvemmel. Én kiabáltam, h ne hagyják. Két munkatársam utánaszaladt és megállította. Én odamentem, felszedtem a könyvet és behúztam a srácnak, de valahogy nem rendesen, mert amikor az öklöm odaért az arcához, megállt és nem tudtam megütni. Felkaptam a könyvet a földről és rácsaptam a fejére vele, aztán elégedetten távoztam. És felkeltem. Mi a fenéért vagyok ilyen erőszakos az álmaimban??!!