Elég bonyolult, megpróbálom érthetően leírni?
Kezdem azzal, hogy világéletemben olyan valósághűen álmodtam, hogy mp-ről mp-re eltudtam másnap mesélni, s ezt nagyon sokan sosem értették meg, hogy hogy lehet ilyen...
A kérdésem lényege: 1 hónapja elvesztettem az Apukámat nem egyszerű és nem érthető módon/ok miatt... Sajnos a halála előtti 1 hónap is szintén nagyon nehéz volt, ezt nagyon hosszú lenne leírni...
Ebben az egy hónapban, nagyon sokat álmodok Apuval, volt reális álom, és volt olyan ami a való életben lehetetlen...
A legutolsó álmom, amitől megrémültem, akkor volt amikor egyszer hajnalban felébredtem és férfi hangot hallottam (gondolom a szomszédot, társasházban élünk) és visszaaludtam. Azt álmodtam, hogy reggel kelek fel, megyek ki a nappaliba és Apu kint van, anyuval beszélget. Én azonnal elájultam, hogy hogy lehet ez, hisz Apu meghalt. Amikor magamhoz tértem (az ájulásból álmomban) kérdezte Apu, hogy mi történt és én sírógörcsbe meséltem el Neki a halála előtt nehéz 1 hónapot, azt hogy meghalt, és a halálára rákövetkező 1 hónapot, hogy mi történt...És Ő megvigasztalt, hogy nyugodjak meg, ez csak egy rossz álom volt (azaz az álmomban álmodtam meg azt, ami a valóságban igen is megtörtént)...
Amikor a valóságban felébredtem, ennek az álomnak a hatására teljesen kifordultam magamból, hogy mi van ha tényleg csak álmodtam ezt a 2 hónapot és Apu tényleg kint van...de amikor jobban magamhoz tértem, rájöttem hogy sajnos mindez valóság és nincs esély arra hogy Apu visszajöjjön...:((
Nem tudom hogy mennyire érthető ez így, ahogy leírtam, igazából nem tudom 100%-osan megfogalmazni amit akkor éreztem...Újból remény volt bennem, függetlenül attól hogy 100%-ig lehetetlen...
De teljesen kivagyok az ilyen élethű, valósághű álmoktól, már aludni sem merek, mert már attól rettegek hogy megint egy ilyen álmom lesz...Mit tehetnék? Létezik valami olyan mód vagy gyógyszer, amitől nyugodtan aludhatok és nem álmodok? Altatót nem merek szedni, mert suliba járok, félek hogy nem ébredek fel az ébresztőre...Egyszerűen nem tudom, mitévő legyek...nem értem miért "játszik" így velem az elmém de már egyre kevésbé bírom ezt az egészet, mint mentálisan, mint fizikálisan...lassan itt a vizsgaidőszak és teljesen nulla vagyok agyban...
Valaki volt már hasonló helyzetben, hogy "játszott" vele az elméje? És mit tett?
Köszönöm...:(
válasza: válasza:kedves kérdező!
végigolvastam a nem rövid beszámolódat.
bemásolom egy régebbi válaszom, pont ide vág!
Pszichológusként írnék pár sort, erről a jelenségről.
Sok embernél előfordul, arra figyelj, hogy ezek az emlék képek nehogy betöltsék a tudatos gondolkodásodat nap mint nap, mert egy idő után, torzulhat a gondolatok értelmezési folyamata, és torzulás áll elő.Ezt nevezik pszichés betegségnek.
Ilyenkor már érdemes szakemberhez fordulni, mert nem jó dolog, a későbbiekben ált rosszabbodik csak.
Erre mondják ezt a hétköznapi nyelvben, hogy a gyászt ki kell pihenni, és az embernek rendeznie kell a gondolatait, mert rossz irányba mehet el ez az egész, nagyon sok ember van szakintézetben ilyen fokú pszichés zavar miatt.
Az hogy a tudatodban megjelennek ilyen emlékképek, nincsen semmi rossz, hiszen a legtöbb gondolathoz társul egyfajta érzelmi minta is, ami szorosan összefügg egymással, ennek a motívuma, vagy szimbolikus jelentése kerül át aztán a tudattalan végtelen tengerébe.
Innen aztán bármiféle hatás miatt vissza szivároghat az emléktöredék vagy az egész emlék, de ennek is számtalan folyamat van, az egyik leggyakoribb az álom.
Mielőbbi feldolgozást kívánok!
23 éves vagyok...
Kedves Második!
Köszönöm a válaszod, nagy igazság van benne. Én próbálom rendszerezni a dolgokat a fejemben, próbálok nem erre gondolni a nap 24 órájában, hisz a fősulira is koncentrálnom kell...Ahogy írtam is, a legnyomasztóbb az egészben, a halál oka...ezer egy kérdésünk van amire nem kapunk választ és soha nem fogunk tudni pontot tenni a végére...hogy egy kicsit megnyugodhassunk...Ha mondjuk, azért hagyott volna itt minket, mert pl beteg volt, még akkor azt mondja az ember (nagyon morbid idézőjelben) hogy "elfogadom, nem történhetett más"...de ez sokkal bonyolultabb...
Én arra is gondoltam, hogy ezeknek az álmoknak az oka nem csak a gyász, hanem az is lehet, hogy magamba fojtom ezt az egészet...hisz anyuval mégsem beszélhetem ki a problémám, mert Ő is nagyon rosszul van, és örülök ha néha látom rajta hogy már ha csak egy kicsit is, másra is tud gondolni és így felhozni nem akarom. A párom számára meg hihetetlen ez az egész álom dolog, Ő nem tudja ezt felfogni és megérteni, hogy mennyire rossz ez nekem, mert Neki sosem voltak ilyen élethű álmai...
Szakemberen is gondolkoztam már, de sajnos se pénzem, sem időm nincs, hogy eljussak hozzá...sőt, tudomásom szerint a környékünkön nincs is :( Most letöltöttem egy agykontroll-os könyvet, nem tudom az mennyit segíthet?!
válasza: válasza:Szerintem a "felfogás" nem korhoz kötött...gyásznak az első foka a tagadás, hogy az ember nem hajlandó felfogni, elfogadni a történteket...És szerintem ha valaki közel áll bármelyik szülőjéhez, lehet akár 50 éves amikor elveszíti valamelyiket, ugyan így reagál, hogy nem tudja felfogni...
Igen mi tudjuk mi történt, csak az a baj hogy ez kevés. Maradjunk annyiban, hogy orvosi hiba...elég bonyolult lenne leírni a kórházban töltött egy hónapot, hogy mik mentek ott...felháborító és katasztrófa...
válasza:Nem létezik álmok ellen gyógymód vagy orvosság.Az álmokhoz való hozzáállást viszont meg lehet változtatni.
Apukád nem régen halt meg, természetes, hogy még nem szoktál igazán hozzá a hiányához, ez lehet az oka ilyen álmoknak.Viszont lehet más is..Ezeknek az álmoknak lehet céljuk a vigasztalás is.Miért nem próbálsz inkább örülni annak, hogy vannak élethű álmaid apukáddal és legalább álmodban olyan, mintha valóban találkoznátok.Ezért mondtam, hogy a hozzáállásodon tudnál változtatni az álmokat illetően.Sok kedves szerettemet elveszítettem már én is, bele kellett törődnöm, de nagyon boldog vagyok, ha néha egy-egy élethű álom erejéig találkozom velük!
Majd ha már enyhülni fog a halála miatt érzett megrázkódtatásod, mikor elfogadod, hogy ez történt, akkor utána a vele kapcsolatos álmaid tartalma is változni fog.
Örülök is az álmoknak, meg nem is. Örülök, mert ha csak az álmomban, de megölelem...és nem örülök, mert megszakad a szívem...Nem jó érzés sírva kelni :(
"Majd ha már enyhülni fog a halála miatt érzett megrázkódtatásod, mikor elfogadod, hogy ez történt, akkor utána a vele kapcsolatos álmaid tartalma is változni fog." Én is így gondolom, de nem tudom, hogy ehhez mennyi idő kell.
Lehet, hogy idővel, ahogy írtad, hogy enyhülni fog a megrázkódtatásom, örülni fogok az álmoknak...de jelen pillanatomban nagyon fáj, főleg amikor reménnyel kecsegtet (ahogy a kérdésben leírtam az álmot) és amikor felébredek nem tudom mi van :(( Szeretnék örülni az Apus álmoknak, de még nem tudok, mert megszakad a szívem...Tegnap este direkt sokáig olvastam, hogy az foglalkoztassa a gondolataimat, ha lefekszem...de így sem tudtam elkerülni :(
válasza:Ez az elalvás előtti olvasás is nagyon jó módszer.Csak lehetőleg valami nyugis olvasmány legyen, vagy valami vidám könyv.
De van még egy lehetőség, sokat segíthetne, ha elalvás előtt, vagy az ilyen álmokból ébredve mondanál imát apukád és a magad lelki nyugalmáért.Ez rendkívül megnyugtató és vigasztaló lehet, akkor is, ha esetleg nem vagy hívő!Akkor is segít.
Hát nem valami vidám könyv volt :) Hanem pszichológia :) (Mindig is érdekelt, meg tanulom is, most vettem egy nagyon jó könyvet)
Sajnos a hitem elvesztettem, amikor apu elment...a kórházban töltött ideje alatt naponta többször is imádkoztam...és hiába...Azóta nem tudok hinni. De köszönöm a jó tanácsot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!