Már a második ilyen álmom zsinórban! Mit jelentsen ez? Többit lent!

Mint az előző kérdésben, most is Ábránddal a lovammal álltam egy temetőkertben, ami nagyon öreg volt. Sűrű, tejszerű köd borult a tájra, erős szél hajlongatta a fákat. Éjszaka volt, csak a Hold fénye vetett ezüstös fátyolt a sírlapokra. Elindultam ismét egy ösvényen, amely egy kisidő múlva egy tisztásban végződött. A kis tisztást fehér kőkeresztek szegték, mint egy kerítésként elválasztva a világtól. Vörössé vált a köd, s én, mint a tegnapi álmomban, belenéztem Ábránd szemébe. Kék, jégkék szemekkel nézett vissza rám, pedig valóságosan barna szemei vannak. Ezúttal felnyúltam a homlokához, és megsimítottam rajta a fehér csillagot. Aztán a vörös köd, ami eddig a kereszteken kívül terjengett csak, befelé, felénk terjedt. Amint elérte a lovam lábát, ő megvadult. Szemei ismét hófehérré, misztikus, ködös tekintetűvé váltak, s a földet kezdte kaparni. Lassanként megint megjelent a fekete szőrén a fehér kereszt, fehér szőrszálakból... ekkor megbolondulva felágaskodott, s felém rúgdosott, harapott. A kőkeresztek felől csuklyás, arctalan démonok, fantomok és szellemek tartottak felénk, kezükben Ábránd eddig használt patkóit maguk elé tartva, némelyikek olajlámpásokat tartottak, s azzal világítottak. Ez a kísértetmenet egyszerre, vontatott hangon kiabálta, többször egymás után: "Bevégeztetett!".

Mit jelentsen ez? Nagyon megijedtem, hiszen másodszorra álmodtam ugyanezt, csak most több részletre emlékszem... tegnap a legjobb fiú barátomnak meséltem el ezt az egészet, úgy éreztem, ő meg tud érteni, úgy éreztem, csak ő tud megnyugtatni, mert benne feltétel nélkül megbízok...

Aki segít, annak megy a zöld pacsi!