Van olyan köztetek, aki alig várja hogy aludjon, és álmodjon? És legszívesebben aludna a hátralévő életében.50 F

Én sosem szoktam álmodni. Inkább azt várom, hogy üssön a nap és a víz felszínére feküdhessek.

Nem, mivel mindig ugyanaz a traumám jelenik meg álmaimban, de legalább egyre közelebb állok a megoldáshoz.

Én is így vagyok ezzel.

Csatlakozom...imádok aludni, na nem azért mert lusta lennék :) de olyan jó amikor nem nyomaszt semmi, nincs gond,nincs fájdalom.a test a lélek megpihen,el lazul, a lélek pedig szabadon szárnyal az álmok földjén, ahol megszűnik tér és idő. Néha nagyon rossz reggel szembenézni a valósággal,és megint kűzdeni.

Szornyu gyerekkorom volt es egesz eletemben vert az isten,mar hogy igy mondjam. Depresszios voltam evekig,akarmikor hazajottem megoldottam hogy ne legyen sok hazimunkam es mar mentem is aludni. Nem az almok miatt hanem hogy addig ne legyen semmi baj es legalabb addig nyugodt lehessek. Segitett az alvas mindig es volt mikor delutan 2-re hazaertem es mar aludtam is masnap reggelig. Sajnos csak ez oldotta meg ugymond a fajdalmam.

Jelen! Sajnos ilyen okokból szeretek én is sokat aludni, és olyankor álmodok is. Csak az ébredés fájdalmas, amikor az álomkép elhalványul, és felszínre jönnek a problémák.

Az alvás a legjobb dolog, nem tudni semmiről sem, nem csinálni semmi rosszat közben.

Ilyen megközelítésben az alvást nem sok választja el a haláltól. És mivel élni csak egy ideig tudunk, halottak viszont örökre leszünk, talán hasznos lenne felkeresnetek egy orvost. De nem fogtok. :)