Kezdőként hogyan érhetem el a spirituális felébredést? Hogyan induljak el? Könyvajánlás?

Az emberek számára elérhető legjobb módszer a beszélgetés olyannal, akiben megvan, amit el akarunk sajátítani.

Továbbá kevés az olyan ember, így írás is, ami kellően polaritás mentes, ami beszélgetésnél sokkal kevésbé itatódik át, mint írás olvasásánál, videó nézésénél, vagy bármely egy irányú csatornánál, ÉS beszédnél a két fél valamennyire egymásra hangolódik, ami ezen felül is tovább emeli az átadás hatákonyságát.

Azt jelenti, hogy az igaz célból, avagy a kollektív jóból, és önismeretből tekintesz a világra.

Lényegtelen milyen azonosság. Amit az az egyén írt, csak indittatásában helyes. Az előre megírt, beivódott dolgokat kell józan szemmel/szívvel felül itélni. Lényegtelen, hogy egyként, vagy különállóként azonosulunk-e. Az itteni életünkben, de még az egész létezésünkben is lényegtelen. Nem az efféle azonosulásokat kell bontani. Nem is az azonosulásokat kell bontani. A felébredés csupán az agymosottságból való kiemelkedni. Például ne higyj a politikában, ami évszázadok alatt nem hoz eredményt, sőt milliókat küld halálba pozitív ok nélkül. Önmagadat ismerd meg, legyen véleményed, amit nem befolyásol a szereteten/józan észen kívül semmi se. Az, hogy mivel azonosulsz, mindegy, amíg az akármennyire is igaz önmagad része. Az meg főleg lényegtelen, hogy egyként definiálod-e magad, amihez már tudás is kell. A spirituálitásban nem kell tudás, nem igényel. Az egyén pillanatnyi önmagában törvényszerűen van elég tudás a saját központja eléréséhez. Amiket ő írt( láttam az eredeti komment), tele van tudások igényével, és a felébredtséghez vezethető út csupán, és csak egy aprocska ösvény a rengetegből, s önmagában egyáltalán nem felébredtség. A spirituális felébredtséghez semmiféle spiritualitás sem kell. Nevezhető önismeret dús kritikus gondolkodásnak is kb.

Nem az egyéni nézőponttal van baj. És nem tudunk álmon kívül lenni, mert pöoonyi 3D-s létformák vagyunk. A teljes felkapcsolódás, amihez azért kell szellemi bölcsesség, is csak a szellemünkben lévő szinten keresztüli tökéletesség lesz, és így is lesz jó és rossz megítélés.

Ha ez lenne, akkor is az elménk előre gyártott definíciókat használ kommunikációs eszközeként. A spirituális felébredés része, hogy ezeken a hidakon átlendülünk, és kommunikációval egyeztetjük magunkban, mire is gondol a másik.

Ha felfüggesztjük a gondolkodás azon részét, amit ő annak nevez, akkor is lesz nem is kis részünk, ami igen is ítél. Más lesz, de nem feltétlenül lesz kevésbé rossz, van amikor jobban rossz lesz( ilyet még láttam is). Valamint a gondolkodással való felhagyás csak bizonyos mértékig lehet, és az is csak részlegesen, mert a mostani létformánknak szüksége van rá. Magasabb dimenzióban, ahol már sok dolog eggyé fort.., ott is van.., csak teljesen együtt működik más dolgokkal. (Például az ember elkülöníti a sorsot és a szabad akaratot, vagy a diktatúrát, demokráciát, és anarhizmust, míg ezek ugyanannak az egynek különböző oldalai.)

Sok úton eljuthatunk igazibb, és még igazibb, annál is igazibb, annál is..... önvalónkhoz.

Nagy tévedésben él, aki azt hiszi, a létezés úgy működik mint egy villanykapcsoló, miközben emberien megfogalmazva egy többszörösen összetett spektrumhálózat.

Nem kell gondolni jóra vagy rosszra. A létezés ennél több. Folyamatosan rezgünk, teremtjük önamgunkat. Ha eljutsz egy nagyon kiterjedt semmi állapotig, is tele van mindenféle árnyalatokkal, halmazokkal.

Vamint ez nem az itteni élethez kellő állapot, csupán önfelfedezést szolgálja, amit ritkán érdemes elérni.

Az igazi önvaló nem változik, ha annak a legbelsőbbet leíró definícióját értjük. Minden más változik, s mint szutykos kis emberként, akiknél a legjobbak is semmik, nem az a cél, hogy állandósuljunk.

Nem értem, miért kell erről beszéljek. Ennek konkrétan semmi köze a felébredéshez.

Miért lenne jellemzőbb ránk, ami nem változik? Az a nem változás is változik velünk együtt. (Ezt gyorsan fejlődő egyének érezhetik inkább.) Mostani énünknek, benne mindent értve, ugyanannyira jellemző a változás is, mint maga a lelkünk személyisége. Ezek egyenlő mértékben jellemzőek ránk.

Ennek annyi köze van csupán a felébredéshez, hogy a gondolkodásmódot olyan irányba tereli, ami az igazi énünket megkeresést élteti.

(Ha eléred ezt az állapotot nem élhetsz meg unalmat.)

Ezt az áthelyezést érdemes gyakorolni, de nem a csenddel. A csend egy pöponyi része a dolognak, és az emberek körében csak egy nagyon apró réteg tudná gyakorolni. Mi van a fideszessel, akinek semmi léttapasztalata? Ne csak a középrétegből celozzunk meg egy kis csoportot, akinek hajlama van erre, és ez viszi előre.... Szerintem.

Valamint ha ezt tenné, hogy változtatja meg a világot? Ha valóban nem minősít( ami létezésünkből adódóan lehetetlen), hogyan segítesz másoknak? Hogyan adod át, ami benned van? Minősítés nélkül két politika hívőnek, hogy adod át a tudást, hogy annak kéne számítani ami a föld élőlényeinek közös jója, és ezt nem hisztis 3 éves módjára kéne intézni, azt hazudva, hogy "a politika bonyolult", amikor pl 1. vh után nem leültek megbeszélni, hogy hát ezt talán nem kéne csináljuk, hanem a "nyertesek" rákényszerítették a veszteseket, hogy aláírjanak egy megalázó papírt, hogy minden az ő hibájuk volt, és kárpótólni kell anyagiakkal( wtf?) a nyertes feleket. Az egész büntetés, kárpótlás léte istenkáromló, nevetséges, bölcsöde szint. Az igazi 'büntetés', ha megtanítjuk a másik felet az együttműködésre, önmagunkra, s megtanuljuk őt. Az igazi 'kárpótlás', ha a hibákat kijavítja magában mindkét fél..., s e kettő ugyanaz...

A csenddel az elme nem arra törekszik, hogy elsajátítsa önmagát, magasabb szintű értelmeket, érzéseket, állapotokat, nézőpontokat. Ez is történik, de nem erre törekszik. Nem arra, hogy meglássa a földi rendszerben lévő triviálisságot, az emberekben lévő abszurditást.

Én egy betüt se olvastam se erről, se másról egész életemben, még is 20 éves koromra elég nyilvánvalóvá vált, hogy a felszínesség nem szolgálja az egyént, ahogy a kommunikáció mentes, önzőség alapú hiszti sem az országokat, miközben egy faj vagyunk. De ezen felül is a föld minden oldalú csonkítása se szolgál se jót, se minket.

Ez a bolygó több csillió élőlényé, és mindenki a jobbra törekszik. Hogy milyen szinten és formában, már szinte mindegy. Ezt kéne megérteni, és pozitív alappal kapcsolódni a környezetünkhöz, és kész is a spirituális felébredtség. Innentől lehetsz te felszínes is, vagy akármilyen, mert ez a gondolat a legfejlettlenebb elméből is egy éven belül kiírtja az agymosottság abszurd oldalát, és már csak a szintjéhez mérlegeltek maradnak, és készséghiányok.

A csendet nem lehet stabilan tapasztalni. Sőt annak tetejét elérni sem lehet. Még ennek a dimenziónak tetejénél lévő szintű csemdet sem lehet az embernek.

Ismétlem, ez nem villanykapcsoló. A spirituális felébredtségnek semmi köze a spirituálitáshoz, se a tudatállapotokhoz, bár ezek gyakorlása segítik az elérését.

Abból való felébredés, hogy mindig az egyénnek van igaza már részben nevezhető felébredtségnek, de ebben még nincs éberség, csak nyitottság rá.

A spirituális "felébredés" mítosza csupán önámítás. Ha eljutsz odáig, hogy kezded megérteni ennek a világnak a működését (és már nem csak sodródsz az árral - ez a legnagyobb szintű felismerés, amit itt elérhetsz), rá fogsz jönni, hogy az általad áhított "felébredés" miért nem lehetséges/cél ebben a világban...

Ha a magadban lévő üres térre, egység-élményre figyelsz (forrás), az egy egyszerű példával élve megfelel annak, hogy érzed, hogy nagyon kakilnod kell, elmész a wc-re (ez az életed), kényelembe helyezkedsz, és inkább úgy ülsz ott, hogy közben visszatartod és arról fantáziálsz közben, hogy neked mégsem kell kakilnod. Ha kakilni kell, akkor bizony ki kell ereszteni, nem visszatartani. Nem azért élsz, hogy elfordítsd a fejed az élettől és a forrást fürkészd, miközben az aktuális életed véges (és a megtapasztalások lehetősége időben korlátolt), a forrásban lévő jelenléted pedig nem.

Persze lehet úgy is tartalmas életet élni, hogy közben szorosabb kapcsolatot ápolsz a forrással, de ez csupán mankó ahhoz, hogy értékelni tudd az életed, nem pedgi menekülés az életből. Azért élsz, hogy megéld az életed, annak minden "mocskával" és örömével együtt.

Kezdőként SEHOGY!

Ha el akarsz jutni az ébredés szintjére tanulnod és a tanultakat gyakorolnod kell.

Tanuláshz könyvek kevesek.

Úgy, ahogy nem leszel matematikus akkor sem, ha rengeteg könyvet elolvasol az integrálszámításról.

Vezető is kell, hogy értelmezni, JÓL értelmezni tudd az olvasottakat. Ennek hiányában nem az eredetit tanulod meg, hanem, ha nem értesz valamit, KITALÁLSZ HOZZÁ MAGYARÁZATOT.

Magyarázatod szinte biztosan nem fedi a valóságot, mert olyat magyarázol, amit nem tudsz, nem ismersz.

.. Hallgasd ezt egy picit:

https://www.youtube.com/watch?v=v6qFCYRQKVA

Vannak ezek az ürítsd ki az elméd, oldd fel az egódat, létezz a jelenben, meditálj, és világosodj meg típusú spirituális utak és módszerek.

Engem nagyon vonz a spiritualitás, de ezek az utak, módszerek inkább taszítanak (másokat meg pont ez vonz igazán) és a spirituális fejlődéshez ugyan "meg kell dolgozni", de, ha valamit erőltetünk az inkább gátolja a spirituális fejlődést, mint hogy elősegítené.

Én nem szeretném kiüríteni az elmémet. Az, hogy állandóan járjon valamin az agyam, az nekem olyan fontos, mint a levegővétel, nélküle fuldoklom. De van néha, hogy csak úgy elbambulok, és teljesen kiürül a fejem. Ha ez így spontán jön, akkor jól esik, de egyébként nem.

Megvilágosodni sem szeretnék, alapvetően szeretem a Föld-i élet kereteit, tapasztalási módjait, élvezeteit. Nagyon motivál, hogy kutassak a nagyobb, mélyebb igazság után- de, egy ilyen megvilágosodás szerűen megtalálni jelenleg nem szeretném, mert akkor elfogyna a kutatni való, ami, ahogy írtam, nagyon motiváló és élvezetes számomra.

Szóval engem a kicsit gyakorlatiasabb vagy gyakorlatorientáltabb spirituális technikák érdekelnek inkább. Pl. egészséges, kiegyensúlyozott étkezés, megfelelő mozgás pl. jóga, feng shui, tudatos álmodás, chi kung, ingázás.

Ezekben mind van egy cél, amit el kell érni, és amiért különböző cselekvéseket kell tenni.

Ezt mind azért írtam le, mert mindenkinek a egyéni az, hogy hogyan fejlődik hatékonyan és hozzáillőbben. Olvass bele mindenféle spirituális témába, technikába és azokat az irányokat érdemes követni, amelyekkel a leginkább együtt rezonálsz, amit saját magaddal leginkább összhangban érzel.

Kerdezo, ha a tenyleges valosagra szeretnel raebredni, pont hogy alvas alatt eled at tobbek kozott, de ebren is - belul. Ebren erre nem szoktunk emlekezni, igy eber allapotban javaslom befele figyelned. Ugy talalod meg, hogy tudvalevo: ami nem pont a legegyszerubb, az nem az. A legtobben nem tudjaak elkepzelni sem, mi a legegyszerubb. De megis van az a `pont`, ahol barki raebred. A kulvilag -pl konyvek, vagy pl az h ide irogatunk neked- legfeljebb inspiraciot adhat szamodra -az emberek egymasnak-, bar az se utolso dolog.

Megis, egy dolog visszaemlekezni, mi az eredeti, vegtelenul egyszeru allapot, es mas dolog letezni. Letezz, megpedig kelloen tudatosan -leghatekonyabb, ha visszaemlekszel mar az eredeti allapotra-, amikor annak van ideje! A hetkoznapokat is beleertve.

Figyelj megerzeseidre, de nem kell ezt tulspilazni. Figyeld ay osszefuggeskeket, legyel tudatos a szinkronicitasra - pl. latsz valahol valamit, annak melyebb oka is lehet, meg akkor is, ha valaki elore megtervezte. Mert hat utobbinak is van oka. Az okoknak is van oka. De vegso soron az ok egyuttal okozat is.

Letezni itt peldaul nem konnyu, de tanulnunk kell a Foldon elsosorban - foleg belul, magunktol, amde sokszor a kulso tortenesek hatasara is. Vannak kenyelmesebb letezesbeli dimenziok is. `Mikor` mi szukseges.