Elgondolkoztatok azon, hogy valóban élő emberek vagytok és van öntudatotok?

Attól függ, mit értesz "Én" alatt, és tudat alatt. Az ének száma nincs korlátozva. Erre van egy tök jó hasonlat.

Nézel egy képernyőt, amin megy egy film. A film a te életed. Az, aki a filmet nézi, vagy te magad, a tudat. A film főszereplője, akiről azt hiszed, hogy te vagy, csak az általad felépített karakter, egó, "én". Mivel amikor megszületettél, az az "én" még nem volt sehol, te magad építetted fel a tapasztalataid alapján. Viszont te a tudat vagy, aki az elejétől kezdve jelen van, és tudatában van a tapasztalatoknak. Az "én" is egy tapasztalat.

Amikor megszületsz, elindul a kis filmed, és te végignézed a képernyő előtt. Megtapasztalod a világot, megtapasztalod az "éned", megtapasztalatod a tudatosságot. De ki az, aki tudatában van a tapasztalatnak?

A testem, a gondolataim, vagy az érzéseim? Én egyik sem lehetek, mert őket is csak tapasztalom.

Van testem, vannak gondolataim és érzéseim, tudatában vagyok nekik. Így én csakis kizárólag a tudat lehetek, aki tudatában van az összes tapasztalatnak.

Az "én", az egóm, akit felépítettem, folyamatosan változik. A testem, a gondolataim, érzéseim folyamatosan változnak. Viszont a tudatom mindig ugyanolyan. Mindenki tudata ugyanolyan. Ugyanaz a tudat vagyok most is, mint 20 éve. Tudatként ugyanazt az egy dolgot teszem ugyanúgy minden egyes pillanatban, amióta létezem: tudatában vagyok a tapasztalataimnak. Ezt nem lehet másképp csinálni, nem lehet megváltoztatni, befolyásolni. A te tudatod is pontosan ugyanolyan, mint bárkié. Minden "én" mögött ugyanaz a tudat van, csak az "én" tapasztalata különbözik.

Mindenki más filmet néz, de ugyanaz a tudat nézi az összes filmet. Az összes "én" mögött egy tudat van. Az elménken keresztül tapasztalja meg a tudat a világot. Ha nem lennénk különálló "ének", akkor nem létezne ez a világ sem, mert nem lenne min keresztül megtapasztalni.

A tudat voltaképpen időhöz sincs kötve, mert csak egyetlen "idő" létezik számára, az éppen tudatában lenni valaminek időtlen állapota. De mivel különálló énként születünk (vagyis különálló testtel, elmével), valószínűleg nem emlékszünk egy másik életünkre, mert a jelen tapasztalataink a jelenlegi elménkben történnek.

Tarts most velem képzeletben! Hasonlat következik: Tegyük fel, képzeljük azt, hogy Isten a Föld teljes vízkészlete. Namármost ekkor az "én", (bármelyik entitás) az egy: csepp víz egy levélen, vagy egy tó, egy folyó, pára az ablakon, esőcsepp, vagy épp felszáló pára, jégkocka a frigóban stb. Tehat víz bármilyen formában. Ugye van a víz körforgás. Ahogy "minden víz" része a Föld TELJES vízkészletének, úgy része minden lélek, Istennek.

Es a macska, meg a málna, meg a féreg, meg az ember is, valamilyen szintű, minőségű lélek/tudat/"én". (Jégkocka, esőcsepp, óceán, pisi, pára, stb.)

Én ezzel a profán hasonlattal tudom magyarázni, amit Isten és ember "kapcsolatáról" vélek. Tehát hogy nem egyfajta kapcsolat van Isten és ember "között", hanem részközösség.

Ahol, bár egy vízcsepp különálló, mégsem marad ki a vízkörforgásból, tehát mégsem áll külön. Tudsz követni? :) Tehát a víz, amikor elparolog, akkor nem tűnik el, hanem pára lesz, tehát: felszáll.

Vegyük ezt a felszállást a halálnak. Ahogy a felszálló pára le fog csapódni, úgy a halál sem eltűnés megszűnés, hanem átlényegülés, átalakulás. Ezt pedig párhuzamozom a reinkarnációval. Mindig visszatér a lélek valamilyen formában, pontosabban mindig megvan a lélek valahol valamilyen formában, ahogyan a víz is. Eddig a hasonlat.

Másik téma:

Gyanítom, hogy néha áthallunk- észlelünk más életekből. Vagy, több létsíkon is létezünk egyszerre. Tehát VAGY.

Mert nem tudom biztosan.

Annyit tudok, hogy alvás közben, de fogalmazzunk csak úgy hogy álmodás közben, más életeket élek. Tehat amit ebben a letsíkban észlelek belőle, az emberagyi végmegállapításban: álom. En azt észlelem, úgy ertelmezi az agyam, hogy álmodok. De mi van, ha csak leképezi a mas létsíkon "velem" történteket az agyam egy itt erthető emberi nyelvre, és azt értelmezzük mi álomnak? Emberi formában, ember tudáskeszletére fordítodik (translating) le a másutt vele történtek. Nem tudom érthetően írom-e.

Személy szerint én azt álmodom gyakran hogy egy panelházban élünk sokan együtt úgy hogy nincs magántulajdon se tulajdonféltés. Tehát álmomban az érzete sincs meg annak, hogy enyém, én lakasom, én bőgrém, én takaróm. Minden mindenkié, lakasok ajtajai nincsenek zárva sőt olyan sincs hogy valaki lakása. Csak megszokásból, kedvből tartózkodok épp ott, ahol. Folytatva, twhát vagyok egy lakasban ülök egy heverőn teát kortyolgatva és ott jönnek mennek emberek és csak úgy elvannak az egyik tévézik a madik mosogat. Mint valami tarsbwrlet de mondom, az álmom teljesen mentes olyan érzetektől hogy ugyan ki ez az emver, mit keres itt, stb. Mégsem húgod bátyád anyád apád csak ember. És minddel kellemes együtt lenni. Egyik sem bizalmasabb neked, mint a másik. Szereted őket es erzed hogy ők is. Nem ömlengve. De mind testvéred volna, olyan erzés. És ez most nem vallásos beszéf ez most az érzet leírása, így tudom megfogalmazni a legpontosabban.

Ha engem veszünk vannak az ilyen es ehhez hasonló álmaim ez visszatérő. A helyszínek is az érzetek is.

És vannak a masfajta álmaim amik ezt az életemet dolgozzák fel, arra adott agyi érzelmi reakciók amik történtek velem aebben az életemben a napokban, amik foglalkoztatnak "mostanában".

Tehat vannak a sori (sorozat) álmok es a feldolgozós álmok. Élesen megkülönböztethetőek.

Van egy harmadik fajta álom is ez pedig a jós álom. Ez hasonló a sorihoz. (Vagy ugyanaz?) Hajmeresztő. Mert ugyanis voltak régen olyan visszatérő sorozatálmaim, amik ma mar azert nincsenek, mert megvalósultak az életemben! Es nem is almodok olyanokat. Megálmodtam a masodik hazasságomat pedig akkor meg boldog első házas voltam. Megálmodtam későbbi lakóhelyemet pontosan. Pedig előtte, életemben, sosem láttam azt a helyszínt még fotón sem, tehat egyáltalan nem lehetett róla vizualis élményem. Nem hasonló volt hanem azonos. Mas dolgok ebben a soriban csak hasonlóak voltak de a lakóhely tűpontosab azonos volt az álombelivel!!! Ez azért meredek! Es józan esszel ez kicsit igénybevesz, tehat pozitívan bár, de trauma.

Namarmost ha az ez előtt leirt sori is tulajdonkeppen jós álom volt es később valósággá válik, akkoe van egy jó hírem: Nagyon jó kedves társadalmunk lesz és főleg boldog nyugodt érzés lesz benne élni.

Tudnék még mesélni de hosszú volt ez így is.

*és MÁR nem us almodok olyanokat. ((Bocs a rossz írásom miatt)

Amit az időről mondtatok, igen, lehet, hogy nem olyan az idő termeszete, ahogy mi kepzeljük, vagy nincs is, csak az agyunk nem tudja masképp felfogni csak úgy, mintha létezne az idő (múlása).