Mi az a krisztusi erő? Milyen hatása van arra akiben felébred?

Nem tudom, ilyen választ vársz-e a kérdésedre, de leírom, ami a kérdésről eszembe jut.

Mikor pár év "kihagyás" után megint elkezdtem hinni Jézusban, akkor megváltozott az életem. Nagyon sok szempontból.

Még erősebb lett a hitem mint korábban mielőtt hanyagoltam a hitemet. Sokkal erősebb.

A személyiségem is változott. Sokkal ritkábban vagyok dühös és elégedetlen. Sokkal jobban igyekszem a dolgok jó oldalát nézni.Jobban igyekszem segítőkésznek lenni másokkal.

Pár hónapig mielőtt ismét hinni kezdtem volna, nagyon rossz lelkiállapotban voltam mert gyászoltam egy közeli családtagot. Nem tudtam kontrollálni a dühömet, összevesztem másokkal, szuicid gondolataim voltak, nem tudtam túltenni magam múltbeli dolgokon, éjjel gyakran alig bírtam elaludni, hajnalig képtelen voltam rá (nem a szuicid gondolatok miatt, más oka volt). Nem láttam a jövő előnyeit, nem voltak terveim, céljaim.

Mióta Jézushoz egyre közelebb kerültem, azóta sokkal nagyobb béke van a szívemben, akkor is ha még mindig lenne miben fejlődnöm. A szuicid gondolataim 98%-ban megszűntek. Már látom értelmét az életemnek. Tudok aludni éjszakánként, legalábbis általában.

Arra is rájöttem, hogy mik azok a dolgok, amiket az élettel kapcsolatban nem teljesen jól gondolok. Még így se tökéletes, de már jobban megy a megbocsátás, a helyzetek, kapcsolatok átértékelése.

És hadd mondjam el, hogy nekem semmi sem ad akkora életerőt és reményt mint Krisztus.

Borzasztóan megviselt a gyász, de mióta Jézushoz közel kerültem és egyre jobban hiszek benne, azóta minden nap él bennem a remény, hogy van mennyország és ott leszek én is az elhunyt szeretteimmel.

Egy időben már hiába vigasztaltak az itt maradt szeretteim, hiába akartak hatni rám, szinte semmit sem ért, már azt is javasolták többen, hogy menjek pszichológushoz mert nem tudnak már velem mit kezdeni, akárhogy vigasztalnak, akármit mondanak, nem használ. Azóta se voltam pszichológusnál, de számomra Jézus felér 100 pszichológussal.

Minden nap hálát érzek iránta mert senki más nem tudott ennyire kihúzni engem a gödörből.

Ahogy írtam is, jobban hiszek benne mint gyerekként régen, biztos azért is mert idősebb vagyok de akármilyen furcsa is, azt tudnám mondani, hogy annyira hiszek, annyira stabil a hitem, annyira biztos, hogy tulajdonképpen már nem hiszek, hanem tudok. Már szinte nem hit, hanem tudás. Nyilván nem a tudományos értelemben. Ezt át kell érezni ahhoz, hogy megértsd. Ez nem jelenti azt, hogy másokra ráerőltetném a hitemet, például ateistákra, hanem csak a saját hitelem nagyon nagy stabilitásáról és bizonyosságáról van szó.

Már azt is megbántam, hogy pár évig nem hittem és nem voltam olyan vallásos. Ezentúl soha nem akarok elfordulni a hitemtől. És egyébként utólag olyan dolgokat is megértettem, amiket korábban nem. Hogy mi miért történt az életemben. Meg hogy mennyi mindenért lehetek hálás és hogy nem szabad elfelejteni. Akkor sem ha máskor meg szenvedtem. És arra is rájöttem, hogy Isten akkor is mellettem volt, amikor én észre sem vettem. Erre konkrét példát tudnék hozni, de azt hiszem épp eleget írtam már.

Bocsánat ha hosszú lett, remélem lesznek benne hasznos dolgok.

Lényegében a bölcsesség eredménye ez az erő, hatalom.

Aki felébred az még nem tart ezen a szinten, de már az is tudja befolyásolni ankörülötte élőket. És ha valaki krisztusi tudati szinten eléri( felemelkedik), akkor ugyanúgy hat, csak magasabb szinten, mint egy mesterpszichológus, csak annál is jobban

Végeredményben tényleg egy ébredés a valóságra. A meséből valóság lett. Milyen erő képes erre? Jézus jelenléte. Megbékéltetett Istennel....

hozzátartozunk, a teremtményei vagyunk.