Más is úgy érzi, hogy amikor alszunk az a valódi, igazi világ, ott kéne örökké élnünk és nem a fizikai világban? Lehetséges, hogy a fizikai testben létezés egy büntetés és nem a valódi létezési síkunk vagy ez hülyeség?

Pont attól valódi valami, és értékes, hogy véges, sérülékeny és múlandó.

Ha ezt kár lenne lecserélni.

Földi élet és a fizikai test szimplán börtön. Valamiért büntetésben vagyunk.

Valódi létezési síkunk nem hiszem hogy az álom világ. A másik hogy mit értesz -én, mi- fogalmán. A testet, lelket, földi személyiséget? Betegség, szenvedés, erőszak, fizikai test sérülékenysége teljesen abnormális állapot és nem lenne indokolt egy tanulási folyamathoz.

A katarzist csak egy olyan közegben élhetjük meg, ahol van szenvedés.

Szerintetek mi motiválná az embert a változásra, fejlődésre, ha nem a szenvedés elkerülése?

-Minek fejlődjek, ha már most mindent el tudok érni?

A szép élményének is csak a negatív dolgok adnak kontextust.

Aki nem érti miért nem szolgálhatja ki a világ minden igényét, az nem érti önmagát sem.

Vannak akik azt állítják hogy a lélek létezése nem egyenlő azzal hogy a másvilágon van tudatunk asztrál testünk stb. Ha ez igaz akkor magától értetődő hogy mivel csak a fizikai világban van tudatunk/testünk ezért Betegség, szenvedés, erőszak, fizikai test sérülékenysége teljesen normális állapot és indokolt a tanulási folyamathoz hisz ez a valóság/lét amiben léteznünk kell.

Ha kollektív tudat van (tehát egy fő tudat) ami kis tudatokra szét lett szakítva és amibe halál után visszaolvadunk akkor információ gyűjtésre jó ez a rendszer a főtudatnak. (bár nem tudom hogy mi okból kéne az információ)

Ha van tudat asztráltest és valamilyen létezés a túlvilágon és ott nincs fájdalom stb. akkor nem sok értelmét látom a fájdalom stb megtanulására.

Bár itt is el tudok több választ is képzelni. Pl hogy a fizikai világ így működik és mi vállaljuk be hogy lejöjjünk mert a másik oldal unalmas.

De amúgy nem az álom világ túlságosan tompa, nem eléggé valósághű és nincs semminek jelentősége. Nem következik semmiből semmi. Nincs semminek tétje. Nem létezik semmi csak te. Mert bármit látsz is az álmon belül az te magad vagy. Ez azt jelenti hogy soha nem találkozhatsz új és ismeretlen dologgal. Nem tudsz igazán érzékelni/érezni és mint írtam csak te vagy ezért ki iránt sincs mit igazából érezni.Továbbá egy idő után a létezésnek se fogsz értelmet találni.

Egyes ezoterikus nézetek azt vallják hogy a fizikai világunk csak 1 illúzió. Ha ez igaz akkor az álom csak az illúzió illúziója.

#8 hogy jön létre pozitív visszacsatolás, ha már alapból minden tökéletes és semmi sem hiányzik?

Mit tudsz adni a fejlődésre való ösztönzésül, ha már alapból hiánytalan minden?

Hiányt kell szenvednünk ahhoz, hogy valaminek a hiányát betöltve létre jöjjön a pozitív megerősítés.

Így szükség van a szenvedésre a feloldozáshoz, fejlődéshez, és katarzishoz.