Miért keltenek bennem rossz érzést a vallásos dolgok?

Velem is volt hasonló, bár a családom egyáltalán nem vallásos (sőt anyám és a bátyám kimondottan vallás ellenes), de az apai ágról való nagymamám igen vallásos.

Mikor kiskoromban a nagymamámnál töltöttem pár napot, mindig el kellet vele mennem este misére, amit nagyon nem szerettem. Azt gondoltam azért visz el, mert elég kicsi voltam és nem akart otthon hagyni egyedül, ezért mondtam is neki, hogy hagyjon itthon nyugodtan, én el leszek, nem fogok randalírozni vagy ilyesmi. De mennem kellet. Felpattantam a bicikli hátuljára és robogtunk is a templomba. Mindig nagyon nyomasztó érzés fogott el a misén és csak azt vártam mikor lesz már vége. Mikor nagyobbacska lettem, akkor bizonyos alkalmakor kellet templomba mennem, a suli miatt (egyházi suliba voltam általánosba), és akkor mindig valamilyen enyhe rosszullét jött rám (szédülés, hányinger). Nem tudom miért lehetett. Anyám mesélte, hogy az édesanyja is mindig rosszul lett fiatalabb korába a templomba. Szóval családi örökség. Vagy valóban az ördög bújt belém. XD

Talán, az egyik előző életedben volt valamilyen egyházzal kapcsolatos, negatív élményed és ennek a tapasztalatnak az energiamintázata rögzült a lelkedben.

Ez most megmagyarázhatatlan ellenszenvként nyilvánul meg számodra. Az sem kizárt, hogy ez a rossz érzés csak a keresztény vallásokhoz kapcsolódik.

Azért, mert most olyan életszakaszban vagy, amiben más feladatod van a világban. A dolog amit tenned kell nem fér össze. Az evangélium úgy ír hogy akinek van füle az hallja meg, a szívüket bezárják stb.

A kisgyerek kornak van egy olyan szakasza amikor nyitott a szív mindent elhisz. Idővel ez a csalodások miatt bezárul és naivnak ítéli azt a gyermekkorát. Pedig egy nagyon értékes időszak, hiszen a naivitással együtt egy boldog időszak volt.