Buddhista (Sunim, Laár) légzésfigyelő meditácóról milyen tapasztalatok vannak?

Amikor nem gondolkozol (csak pl bambulsz) és jelen vagy - az a tudatos jelenlét. Vagy pl az is az amikor valami munkát végzel, és annyira belemerülsz (eggyé válsz vele) hogy arra az időre nincs számodra semmi más. Ezt (az egyé válást) könnyebb elérni egy stabil ülésben (ahol ki van zárva a külvilág nagy része) és a lélegzést + hangokat figyelve tartósabban is meg lehet benne maradni. Viszont ezt nem csak az ülések közben lehet "elérni" hanem sok más élethelyzetben. Érdemes pl sétáló, vagy egyéb (tevékenységek közben) meditációkat is végezni. Az a fontos hogy ez a "tudatos jelenlét" nem elképzelhető. Ami elképzelhető az az "én" az egó, a gondolatok sokasága. A gondolatok pedig elvisznek a tudatos jelenlétből. Tehát végül is nem kell csinálni semmit ahhoz hogy elérjük - csak feladni a képzelődéseket.

Ha kezdő vagy, érdemes reggel pl ébredés után egyből rászánni egy kis időt az ülésekre. Elég kezdésnek 15-20p is. Nem a hossza a fontosabb, hanem hogy tejes szívvel csináld. Ha ezt gyakorlod pár hétig, akkor ki fog derülni számodra is hogy hatásos-e. Másnak a tapasztalataival nem sokra mész. Az fog érni csak valamit, ha saját tapasztalatod lesz ezzel az egésszel :)