Mi értelme az életnek?Mi van előtte és utána?

Elég, hogy élsz! mi gondod rá:

Mi volt és mi következik?...

Legbölcsebb, sőt csak az a bölcs,

Ki sohasem bölcselkedik. -Petőfi Sándor

Hallgass a zsenire, én is ilyeneken gondolkodom egész nap, úgysem lesz rá válasz, csak belebolondul az ember…

De most komolyan… minek ezen gondolkodni? Az életnek SEMMI értelme nincs

Megszületsz ki tudja miért, azt sem tudni hogy egyáltalán van e lelked vagy nincs, aztán meghalsz és minden megszűnik… ebbol a szempontból tok mindegy hogy valaki 3 évig él vagy 80-ig… ugyanúgy SEMMIRE sem fogsz emlékezni belőle…

Én sokszor azért akarok öngyilkos lenni már mert emiatt érezném magam felsőbbrendűnek, hogy elutasítom ezt a nyomorult értelmetlen életet…

Ha nem halnánk meg az több értelmet adna az életünknek?(Létezne egyáltalán az élet mint fogalom a halál nélkül?) Ettől függetlenül a saját életednek csak te találhatsz értelmet, mert önmagában nem tartalmaz.

Azért te születtél meg és oda ahová mert a múltban történő eseményeknek,döntéseknek a te születésed lett az egyik eredménye.

Volt. Az anyagi világ akkor is létezett. És a halálod után is létezni fog.

Spirituális/transzcendens nézőpontból valószínűleg senki se tudja a választ.

Ha nekem kéne tippelnem akkor vagy a végső halál, vagy a reinkarnáció köztes tudat,én nélkül.(A 2 között igazából az egonk,énünk szempontjából nincs különbség.)

A keresztény pokol/menny "biztos" hülyeség. Ha "logikusan" végig gondolja az ember akkor rájön hogy semmi értelme a koncepciónak. Kb mint a mikulás legendája.

Abban se hiszek hogy ha létezik köztes lét akkor ott is rendelkezni fog a lélek tudattal,ego -val.

Lényegében nem látom szükségét. Főleg ha bele gondolunk ha van lélek akkor van Isten, ha van Isten akkor minden az isten része.

Nincs értelme(Szerintem) végtelen örök önálló tudat létének Isten mellett.

+ Még nem tapasztaltam semmi jelét annak hogy az egot,tudatunkat ne az agyunk generálná.

#3

x milliárd embernek nyomorult, és értelmetlen

és vannak a kiválasztottak, híres színészek, zenészek, rendezők, sportolók, olajmágnások, milliárdos befektetők stb

az ő életük is szarkupac, de legalább telik valamivel, és a végtelen mennyiségű pénzük révén el tudják magukat szórakoztatni ideig-óráig

a többi emberi élet meg kb. egy időhurokba rekedt szerencsétlenkedés, valóban

itt mindenki adogatja a tanácsokat, hogy mit csináljon az ember, ha halálra unja magát, és kb. megrekednek a frenetikus ötletek a "menj el haverokkal sörözni", meg a "tanulj nyelveket", és a "sétálj az erdőben"-nél.

Valóban szerintem is ok a kiválasztottak, bár ha belegondolsz, ha nagyon jó az életed és van több milliárdod, akkor meg átlendületnek a gondolataid oda hogy ezt is itt kell hagyni… ebből a szempontból egy szar életet sokkal könnyebb itthagyni

Arrol nem is beszélve hogy nem minden fekete fehér, szerencsés emberekkel is történnek rossz dolgok, sőt híres milliardos emberek is öngyilkosok lesznek

De valóban, ha én is egy lennék a pozitív kiválasztottak közül, szerintem is több értelme lenne hogy itt vagyok, bár itt megint el tudok menni a másik végletbe hogy ok is ugyanúgy meghalnak és ugyanígy nem fognak semmire emlékezni az életükből, mint a borsodi putris Marika… szóval végül is nem mindegy hogy beyonce vagy vagy a Marika? Dehogynem.

#6

ez egy olyan kérdés, amire maximum az ember aktuális hangulata tud választ adni.

igen, ritka szar dolog lehet meghalni annak, akinek itt megvolt mindene, de annak az öregség is szar már.

viszont legalább valós élményei voltak

nem gondolom, hogy borsodi marika halála hasonlóan magasan ívelő lenne, mint mondjuk majd 2. erzsébeté

és nyilván nem a halál pillanatából kell vizsgálni ezt, hanem még az élet valóságából, és onnan nézve szívesebben lennék egy saját luxusszigetén bohóckodó filmsztár, mint most, egy csóró senki.

az ember nem az emlékezés miatt van itt, hanem a jelen pillanatért, és valós pillanata nem sok embernek van ám, mikor esténként nyomogatja a netet, mint egy fogyatékos

Na hát ebben nem tudok egyet érteni mert szerintem csak a maradandó dolgoknak van értelme, márpedig semmi sem maradandó

Sőt minél jobb valami annál nehezebb lesz elveszíteni

Én nagyon nagyban gondolkodom és mindig az van a fejemben hogy egyszer az egész emberiség kihal, akkor meg aztán tényleg mindegy hogy vki II Erzsébet volt-e vagy egy gettóban szenvedő…

Nekem is voltak nagyon nagyratörő vagyaim, amíg rá nem jöttem hogy én a szerencsétlen emberek közé tartozom és most már nem is érdekel, hogy nem lett belőlem senki, mert tudom hogy úgy is meghalok és akkor se kép se hang…

Valójában öngyilkos is csak azért nem leszek mert nem merek… annyira értelmetlen ez az egész amiben itt vagyunk és annyira túlgondolok mindent.

Amit a kérdező kérdéseket itt feltett, azok nekem minden napos gyötrelmes gondolatok, sőt még durvábbak is, ezért is ignorálok minden elgondolkodtató írást

egyetlen dolognak van értelme, mégpedig a jelen pillanatnak

ami vagy jó, vagy nem jó, általában nem túl jó

nem hiszem, hogy csak mi ketten vagyunk azok, akik egy vödör szarnak tartják ezt az egészet, elhiheted, van ezzel még így pár milliárd ember, sőt, volt is már pár milliárd, csak ők már meghaltak.

túl sok boldog emberrel még nem találkoztam őszintén szólva, csak nagyszájú hülyével, akik arrogánsan akarták bizonygatni, hogy ők annyira boldogok, hogy szétreped a fejük a röhögéstől.

öngyilkos ne legyél. tudod miért nem? mert úgyis eljön a halál, magától. nem kell erőltetni olyasmit, ami megtörténik.

bár nem kedvelem a feldmárt, mert egy perverz baromnak gondolom, de nagyon jó címet adott az egyik könyvének, mégpedig: "van-e élet a halál előtt?"

mi azért szenvedünk, mert alszunk, végigaludjuk az egész életünket, egy silány egos szemüvegen keresztül nézünk mindent, és érzünk mindent.

ezért szar itt lenni.

amíg ego van, addig szenvedés is van, folyamatosan.

ezért kell a mostban lenni, ami tökéletes érzés.

sajnos viszont senkinek fogalma sincs arról, hogy lehet odajutni