Miért lesznek néhányan remeték, és miért akar annyira sok ember elmenekülni tanyára, vagy egyéb eldugott helyekre?

Hát nekem ez már több mint 10 éve folyton visszatérő dolog. Úgy tudom hogyha valami ilyen régóta, folyamatosan, és állandó jelleggel visszatér, akkor az esélyesen karmikus.

1.: Nekem az a célom ezzel, hogy bejárjam ezt az utat.

2.: Tudok emberi kapcsolatokat teremteni, csak úgy képzeld el, mintha nyitnál egy boltot, és folyamatosan veszteséges lenne, akármit csinálsz. Beleölsz adott mennyiségű energiát, pénzt, és csak a harmada, fele jön vissza.

Az online "életemből" már kicsekkoltam, most jön a neheze, a való életben. Eddig azért nem vittem véghez, mert nem volt hozzá elég erőm, vagy legalább is nem éreztem magamban. De az erő szerintem jön magától, ha az ember a számára kijelölt úton halad.

7.: Én erre már gimis koromban rájöttem 10-11 évvel ezelőtt. Akkoriban csak a minimumot adtam. Most is egy barátom azt tanácsolta, hogy csak a minimumot adjam, és ezért cserébe a minimumot is fogom visszakapni.

Ezt az utat már végig jártam. Ez egy passzív, védekező állapot. A társadalom a normákkal, íratlan szabályokkal, illemmel, etikettel és egyéb kitalált dolgokkal ugyanúgy fogságban tartott. Mikre is jók ezek a dolgok? Hogy egy hierarchikus rendszerben benne tartsák az embert. Ezzel a hierarchikus rendszerrel pedig az a problémám, hogy olyan emberek vannak a tetején, akiknek nem kéne. A régi világban ez kölcsönös előnyökkel járt, most viszont csak hátrányokkal.

Gondolom ti is találkoztatok már a munka világában olyan pozíciókkal, ahol úgy lehet feljebb jutni, ha cserébe másoknak kikaparjátok a gesztenyét, és sok év gürcölés után még csak nem is garantált jutalom, az csupán egy opcionális lehetőség. Egy ígéret, ami a mai világban semmit sem ér. És ha meg is kapjátok a jutalmat, akkor utána ti használhatjátok ki a többi embert, ez inkább egy büntetés. Nem akarom nagyon túlmagyarázni, gondolom értitek hogy mire gondolok.

Tehát én már a minimumot sem fogom adni, így fogok kitörni! A régi szerepemmel mit értem el? Ugyanúgy megadtam mindenkinek azt, amit akart, csak közben duzzogtam, dünnyögtem, de a lényeg nem változott. Most viszont egy aktív szerepbe lépek át, ehhez viszont rengeteg agresszivitás és konfrontáció szükséges. Persze ezt verbális szinten értem, és csak akkor, ha szükséges. Reagálni fogok mindenre, aktív önvédelem. Tehát ha valaki kötekedik emiatt, azt elküldöm melegebb éghajlatra. Sokszor volt olyan, hogy valaki beszólt, kötekedett, és az a módszer hogy hagyd rá, ne figyelj oda, ne vedd fel, nos az nagyon jól működött réges-régen, de ma már akkora hatással van rá, hogy alvási nehézségeket is tud okozni sajnos. Lehet az volt a baj, hogy mivel régen mindent ráhagytam másokra, így egyre többet és egyre jobban csinálták. Azt hittem hogy nem érdekel, nincs rám hatással, pedig de, szépen lassan leépült a toleranciám. Persze nem fogom azt csinálni, mint bizonyos etnikumok, hogy beleállnak az emberekbe, direkt keresik az ilyen helyzeteket... Ez számomra nagyon no-go zóna, de ha megtalál a helyzet, hát akkor bizony foglalkozni fogok vele, és nem igazán fogok válogatni az eszközökben. Úgy fogok védekezni, ahogy tudok. Ezáltal fogok teljesen kikerülni a társadalmi hierarchiából, és egyúttal egyenrangúvá válni akárkivel, és egyenrangúan bánni mindenkivel.

Ha esetleg van rá igény, akkor hónapok múlva leírhatom, hogy mire jutottam, mik a tapasztalataim, megérte-e, sikerült-e. Egyelőre még nem kezdtem bele. Nemrég érkeztem a szülőfalumba, ami egy kicsi, 1000 fő alatti település. Még nem igazán mozdultam ki, egyelőre erőt gyűjtök, próbálok mentálisan készen állni rá. Tudom, hogy csak egy nagyon erős kezdés kell, és utána minden fog menni a maga útján. Mindennél jobban akarom, a bukás nem opció.