Mit jelenthet, hogy ilyesmit álmodok?

Előzmény. A konyhámban voltam, ami kicsit másképp volt berendezve, mint a valóságban. A konyhaszekrény helyén egy asztal állt, rajta mosdótál, meg egyéb cuccok (itt nincs valójában mosdó tál, be van vezetve a víz). A lényeg, hogy az a víz a tálban kicsit amúgy is fura volt, mert inkább a Harry Potterből emlékeztetett a merengőre, nem pedig sima vízre. Érdekes szinezete volt annak a víznek és fura tükröződések benne, ahogy belenyúltam sem éreztem víz jellegűnek, de ezen akkor nem gondolkoztam el, megmostam benne gyorsan az arcom és csak megállapítottam, hogy valami nem igazán stimmel. Aztán ahogy arrébb mentem kicsit, váltott a helyszín és egy eléggé sötét szobában voltam egyedül, vagyis a macskámmal, aki valahogy kisurrant és mivel továbbra is nyugtalanított valami, vissza akartam hozni, hogy őt is biztonságban tudjam. Amint kinyitottam az ajtót, meglepő latvány fogadott. A kijárat egy hosszú alagútban folytatódott, az alagút nem volt sötét, jól belátható volt, vége felé egyre világosabb. Falait tekintve olyasmi volt, mint mondjuk egy nyugodt tó felszíne, amin színes felhők tükrözödnek. Szóval enyhén fodrozott felszínű, fényes, színes.

Az alagút végében sötét alak tünt fel és közeledett, valamiért nagyon ismerős volt nekem ez a jelenet, amolyan dejavu szerű, mintha már többször megtörtént volna, tudtam is mi lesz a folytatás, azt nem szabad megvárni... De mire észbe kaptam, az alak, aki férfi volt, de nem tudtam kivenni a vonásait, nem tudnám megmondani, hogy nézett ki, csak éreztem, hogy férfi, már el is hajította felém azt a cuccot, amit szintén nem tudok pontosan megállapítani mi lehetett, homok színű volt és lehetett egy laposabb táska/tarisznya, esetleg nagyobb méretü könyv. Lényeg, hogy felém hajította, de nem azért, hogy eltalálon, ez inkább amolyan jelzés értékű dolog volt, tudtam, ez az a pont, amit nem szadad kivárni, mert akkor már nincs menekvés. Ugyanis akkorra már tudatosult bennem, hogy ez nem a valóság.

Gyorsan becsaptam az ajtót, ő még az alagút közepe felé volt akkor. Bebújtam az ágyba és arra koncentráltam, hogy ki kell innen jutnom. Valahogy nem engedett az a hely, az esemény kilépni, hiába volt már az álom tudatos. Pontosabban azt éreztem, ez olyan mint egy álom, de nem az és nem szabad hagyni hogy folytatódjon. Azonnal ki kellett volna belőle lépni.

De nem soká gondolkozhattam ezen, mert az alak már ott volt felettem. Nem tudom valójában mit akart, inkább csak gyötört. Miközben próbáltam magamról lefejteni a kezeit, kiabáltam vele, hogy ki vagy te? Mit akarsz tőlem?! Kitartóan követeltem hogy mondja meg, mit akar. Nos, adott valamiféle választ, hogy ott hagytam, megszöktem tőle, becsaptam.. Emlékeimbe be is villant pár pillanatra egy régi stílusú zöld szoba, ahová le voltak pakolva a holmijaim, miután ide menekültem előle, de ez olyan volt, mint egy rövidke, nagyon homályos, régi emlék és egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy ez a történet igaz, amit az alak mond, éshogy jártam abban a "zöld szobában". Felmerült bennem, hogy talán egy előző élet emléke lehet? Most megtudhatnék talán dolgokat?

De gyorsan úgy döntöttem, nem ér az egész annyit, hiszen ez az alak, akinek akinek a szorításánan voltam, talán az életemre tör. Továbbra is küzdöttem vele és végül felébredtem, vagyis nem egy gyors ébredés volt, inkább lassan feleszméltem miközben hallottam, hogy valóban kiabálok, hogy tűnj el, hagy békén!

Itt ami elég furcsa, az az álombeli emlékezés volt. Ez nem egy visszatérő álom, mégis az alagútnál az a jelenet, biztos voltam benne, hogy már megtörtént velem talán nem is egyszer. Meg az egész álmot nagyon furcsa tudatállapot kisérte végig. Tudatomnál voltam,tisztán gondolkoztam, éberen, de nem tudtam irányítani az eseményeket. Valami nagyon nyomasztó, "köztes" állapotban éreztem magam. Nem alvásparalizis, mert nem éreztem bénultságot, meg beszélni is tudtam, vagyis kiabáltam álmomban magam is erre keltem fel és teljesen érthetően mondtam ki mindent.

Nagyon sokszor álmodok hasonlókat, mióta itt lakom. Előtte volt két másik lakhelyem, ott is volt egy két rémisztőbb álmom, de itt minden napos.

Évek óta visszatérő az, különféle formákban, hogy egy alak, akit nem tudok látni valamiért, mert úgy helyezkedik, vagy egyszerűen nem látható, csak érzem a jelenlétét meg fizikalag érzem, pl hogy hozzám ér, sokszor tapasztalom ilyen furcsa éber álom szerű élményekben. Tehát többnyire nem tudom, ki az illető, bár volt rá példa, hogy láttam őt rendesen, rendes emberi alakban is zaklatott itt valami. De nyilván amikor nem látható, ki az, akkor nem lehetek benne biztos, hogy ugyan az az illető.

Nagyon para az egész.