Ha az univerzum folytonosan az egyensúly visszaállítására törekszik, kívánhatok-e magamnak boldog, és kiegyensúlyozott életet, ha tudom, hogy később viszonzásul akadályokat, nehézségeket, próbatételeket és megpróbáltatásokat kapok majd?

Ezeket értem (és köszönöm szépen az eddigi válaszokat is!), viszont egy dolog még moszoszkál a fejemben és nem teljesen világos. Értem, hogy az Univerzum nem a pozitívat egyenlíti ki a negatívval, a negatívat pedig a pozitívval, hanem a karmát és az elmúlasztott dolgokat (és hogy ennek tükrében a lélek választja meg az eljövendő eseményeket) de ha a lelki fejlődés elengedhetetlen része az, hogy akadályokkal, nehézségekkel, és fájdalommal is szembesüljünk, mert ezek óriási fejlődési potenciált rejtenek magukban, akkor - legalábbis gondolom én - nem fókuszálhatok mindig a szépre és a pozitívra, és magamnak sem kívánhatok mindig jót (azt gondolván, hogy másoknak is csak akkor adhatok, ha van miből), hiszen ha sikerül is bevonzanom a boldogságot, anyagi stabilitást, egészséget, és örömteli emberi kapcsolatokat, akkor az Univerzum egy idő után negatív eseményeket, élményeket is küld majd óhatatlanul, ha a mérleg nyelve túlságosan a pozitív irányban van, hiszen mindig nem lehet minden szép, örömteli, és boldog, és gondolom ezt az Univerzum sem nézi jó szemmel, ha arra törekszik, hogy mindent egyensúlyban tartson. Viszont elvileg az Univerzum, és minden létező alap rezgése valahol a szeretet kell, hogy legyen, ha pedig ez így is van, nem lehet egy büntető gépezet az Univerzum pusztán azt látva, hogy valaki a szeretetre, jóra, szépre, harmóniára törekszik, és rögvest küld az ellenkező pólusból is, ha túlcsordul az egyik oldalon a mérleg nyelve...