Honnan tudhatom hogy én vagyok én?

Egyébként azért írtam a 2.-t, mert akiknek a szövegeit olvastam és ilyen elképzelésre komolyan hajlanak, azok zavaros bolond szövegek, sugárzik belőle a konteós, paranoid hajlam.

Az egész világ össze van esküdve az ő átverésére, nem normálisok ezek.

Kivételt képez, amikor elismert gondolkodók, kutatók is megszólaltak a témában, de ők nem komolyan, csak elméleti szinten eljátszadozva a gondolattal.

Erre nem lehet válaszolni. Csak példákkal alátámasztani, miszerint... van két pohár az asztalon. Honat tudom, hogy kettő van? Onnat, hogy látom, hogy nem négy, nem száz, nem egy, hanem kettő van. Honnat tudod, hogy te vagy te? Onnat, hogy nem lehetsz más. De ha más vagy, akkor is vagy valaki, tehát az a valaki vagy te. Az vagy te. És ezt tudod, hogy te vagy az Így hát jön az "én vagyok én" megállapítás.

De ha tudod, hogy te nem te vagy, hanem egy másik ember, akkor is tudod, hogy te vagy az a másik ember, ígyhát megint ott a tény, hogy te vagy te.

Ez a "tudat" addig jó dolog, amíg valakinek ép az elméje.

Pontosan ezért számomra nagyon tanulságos is az időskori skizofrénia személyes tapasztalása, ha sajnáljuk is a beteget, természetesen.

Vannak például periódusok, amikor arra eszmél, ébred, hogy nahát, ez itt az én lakásom, a bútoraim, tárgyaim. Minden annyira ismerős, mégis mintha most került volna ide (mármint ő a lakásba).

Ezzel úgy elvan magának, folyamatosan ismételgeti, csodálkozik, hogy mi történt, hogy került ő hirtelen ide? (40 éve került oda.)