Tegnap meghalt a cicám egy gyúgyíthatatlan betegsében. Ott voltam abban a pillanatban, amikor itthagyott minket. Utoljára felsírt egyet hangosan. és meghalt szegény. Azóta félek olyan helyekre menni, ahol a cicám lenni szokott. Mitől van ez?

Szerintem az teljesen normális, hogyha valaki kötődik a háziállatához. Én nekem is meghalt egy két macskám, bár akkor kicsi voltam, de minél nagyobb lettem annál jobban fáj. Az utolsó miatt napokig sírtam. Bár én nem láttam meghalni, szerencsére. Csak később láttam az elütött testét.

Sajnálom. :S

De szerintem tényleg vegyél új cicust. :)

Az összes p*csnek üzenem aki szerint túl érzelgös lenne ez a dolog, hogy gondolkozzon el azon ha egy számára nagyon fontos dolgot veszítene el. A kérdezönek ez a nagyon fontos dolog a macskája volt. Nem attól lesznek ezek a s*ggdugaszok "felnöttek" hogy kritikusan bánnak az EMBERI érzésekkel. Komolyan mondom, elment itt a legtöbb ember esze.

A kérdésre válaszolva pedig én is ugyan így éreztem már 1x, és én máig úgy hiszem hogy azért mert a szívem mélyén reméltem hogy még ott van ahol hallom a hangokat, de féltem vele szembenézni. :)

Tegnapelőtt 20:42 és 21:57

De, szerettem a macskákat. Mindegyiket. Sajnáltam is mindegyiket, de el tudtam fogadni a pusztulásukat, nem kerültem miattuk érzelmi válságba.

Nevem pedig van, meg lehet szólítani, nem szégyellem.