Önmagad lenni és közben a világgal azonosulni. Hogy lehet ezt kivitelezni?

Végre egy értelmes kérdés. És látom, nulla válasz :D Nem meglepő. Nem teljesen értem, mi is a kérdésed, de megpróbálok valamit kihozni belőle, tetszik, hogy ez a megkérdőjelezett mondat engem is gondolkodásra sarkall.

Előre is elnézést, nem vagyok híve a szöveg felbontásának, feldarabolásának, meg az ilyen arisztotelészi, elemző megoldásnak, de mivel túl jó a kérdés, más megoldást nem találok, mert az agyam nem lenne képes kézzel fogható, értelmes válaszra lebotani a mondandómat. Egyébként, nincs kizárva, hogy inkább kérdéseket teszek fel Neked, mint hogy válaszokat írjak. Na, mindjárt ki is derül :)

"Önmagad lenni és közben a világgal azonosulni" - Ez alatt pontosan mit értesz? Mit jelent az, hogy Önmagad vagy? És mit jelent az, hogy "külső világ", amivel "azonosulni kell"? Az, ami "te vagy", az a világod. Attól függetlenül, hogy "kint" vagy "bent" van. Na, most az egy másik kérdés, hogy mi az, hogy a te világod, ugye :) ? Nekem olyan ez az egész, mintha mindenki egy önnálló világ lenne. Az is, aki "ő", és az is, amit ő lát, ami a külvilága. Ha sikerült a sorok közé gyömöszölni a lényeget, akkor látható, hogy az egész olyan, mintha ez az egész világ sok önálló világból, térből és időből állna, akik egyszerre, egyhelyen, egymásba folyva, egymásban, el nem határolva léteznek. A határok talán csak látszólagosak, és nem is olyan merevek, mint ahogyan kinéznek.

Mit jelent az, hogy azonosulni? Úgy gondolod, hogy te, aki egy ilyen kicsi része vagy a mindenségnek (persze, egyértelnű, hogy a mindenség te vagy, és pont akkora vagy, és pont az vagy, mint egy homokszem, vagy mint egy galaxis), az tud nem azonosulni a világgal, vagyis a saját világával :) ? Az, amit látsz, az te vagy. Ami te vagy, az meg látszódik. Neked is, meg a többinek is. Ez oda-vissza műxik. Irányok se nagyon léteznek, mert nincs honnan hova, meg kinek, de az egyszerű felfoghatóság érdekében muszaj lesz ilyen fogalmakkal dolgozni :P ... Nem tudsz nem azonosulni. Te, akit magadnak hiszel, nem vagy más, mint egy azonosulás. Legyen szó párkapcsolatról, munkahelyről, bármiről. Azonosulásból és hasonlulásből állsz. A kül- és belvilágod is. Ez nem baj, csak akkor itt jön az, hogy amit látsz (ezt az érzékszervet és érzékelést helyezzük előtérbe, de ne szó szerint értsd. inkább érzékelésnek vegyük) az valódi-e? Te valódi vagy-e? Mit is akarunk azzal, hogy valami valódi? Talán azt, hogy állandó és örök? Mert ha ezt, akkor azt kell mondani, nem vagy valódi. De mi van, ha valódinak azt vesszük, ami folyamatos változásokon megy keresztül, de mégis örök. Mert valaminek változnia kell, állandóan. És ez az állandó, meg nem szűnő figyelem, jelenlét, pillanat. Te, akiről fogalmad sincs, hogy ki. Ember, lélek, szellem, fizikai test. Nem elgondolható, nem megfogható. De Van. És nem csinál SEMMIT. Ha kiabálsz édesanyáddal, akkor se. De ha megsímogatod a kutyád, akkor se. Nem érdekli a karmád, se a horoszkópod. Még csak "te" se érdekled ;) ...

Nem tudom, mit értesz az alatt, hogy a belsődre vagy a külvilágra hallgatni? Illetve, hogy mit jelent az, hogy más? Ha a külvilágban hallgatsz valakikre, az is más lehet, mert mindenki, minden heéyzetben mást mond. Ugyanez a belvilággal. Az is pont úgy csapong, bizonytalanabb, mint a mamám az egykerekű biciklin késsel zsonglőrködve. Egyébként jó lenne észrevenni, hogy minden, amit HISZEL meg TUDSZ "magadról", azt a társadalom alakította ki. Még az érzéseidet is. Ha egyest kapsz, szégyelled magad. Ha ötöst, boldog vagy. Ha van munkahelyed, hasznos tagja vagy a társadalomnak. Ha csövezel, szánalmas vagy, mert lopod a napot. Folyton meg vagy bélyegezve. Te is teszed magaddal, meg a világ is veled. Ha a nagy örömök, és haragok mélyén megéled azt a mély ürességet és semmit, az már egész jó. Arra felé kell kaparózni. Amikor nézel, és nem látsz a látásod mögött semmit, vagy hallgatod a zenét, mégis csend van, színeket festesz, és mégsem tudod, mi az, hogy valami színes, játszol a kutyáddal, de fogalmad sincs, hogy keültél az udvarra, ebbe a világba, vagy mi ez a lény, ami úgy szeret téged, és egyszerre ilyesztő és vicces, ahogy kinéz, akkor jófelé motoszkálsz. Ha ránézel éjjel a Holdra, és nem jut eszedbe róla semmi, nem tudod, hogy az Hold, vagy hány km-re van a Földtől, az már egész jó. Ha nézed, és nem gondolkodsz róla. Ha nézed, látod, de mégis vak vagy. Ha már megszűnik a látásod, és egy vagy a Holddal, és nincs més, csak Az, egész jó felé tapogatózol a világosság vakságában :D ...

Ha magadra hallgatsz, egyedüllét vesz körül. Ha másra hallgatsz, akkor is egyedüllét vesz körül, mert kiüresedsz a mások által diktált tempóban és rangsorban, és jobban egyedül leszel, mint egyébként. De miért azonosítod az egyedüllétet a magánnyal? Mindenki egyedül van. Érezheted magad egyedül 100 ember között is, ha nem jó a társaság pélpául. Az egyedüllét érzése nem túl jó. Folytogat. De a magány megélése felszabadít, mert rájössz, hogy lehetsz egymagadban, vagy ötven ember figyelmének a középpontjában, akkor is egymagad vagy. Nem egyedül vagy. De CSAK TE VAGY. Vagy még te sem ;) ... Mert te vagy a világod, és a világ te vagy. Az egész világ. Sosem lehetsz egyedül, mivelhogy csak te vagy. Meg talán még az se létezik :)

A világ, pontosabban a társadalom sémákra épül, másképp nem maradhatna életben. De ne azonosítsd a társadalmat az egyénnel :) A másik embernek te pont úgy a társadalom sematikus képződménye vagy, mint neki te. És valahol igaza is van.

Hogy valakinek van-e megoldása, jó kérdés. :D Azt nemtom, de jól esett leírni ezt a levelet, mert valódinak éreztem a kérdést. Köszönöm a kérdést is és így a válasz megírásának lehetőségét is :P

Ha valaki valamibe bele akar kötni, nyugodtan. Remélem megint gondolkodásra bírnak, ha valamit nem jól írtam, vagy nem értenek vele egyet.

Kedves Kérdező.

"Hogy tud valaki teljesen önmaga lenni és közben a világgal azonosulni?"

Hát úgy, hogy belátja, önmaga a komplett világ mindenestül, nem csak egy piciny részlete. Így azonosul is, és Önmaga marad is. :P

amikor a belsődre hallgatsz, az azért más néha, már ha a tiszta, világos és biztos hangra hallgatsz magadon belül, ami nem győzköd, csak halkan mond, mert az Az, ami tudja jól, hogy Önmaga a teljes Egész, ami létezik, viszont pont azért nem passzol a társadalom által kialakított véleményekhez, és itt most hangsúlyozom, hogy társadalom, nem a világ. Az itteni társadalom csak egy kicsi részlete a világ valós társadalmának, vagy éppen a világnak, mert a társadalmat itt olyan egyének alkotják, melyek magukat nem az Egésznek tartják, magukat elkülönítik tudatban a megélt dolgoktól(legyen az tárgy, személy, bármi), így sajtnak vélt érdekeiket helyezik előtérbe, elvárásaik vannak, feltételeket szabnak, nem látják az Értelmet minden mögött, nem tudják, hogy önmaguk egyenlő minőségben és mennyiségben is ezzel az Értelemmel, ami maga a mindenség, így vakok, s ezért széthúznak, félnek, önzenek...nem is meglepő, hogy kialakított sémát követnek, és megfelelni akarnak egymásnak.

Egyetlen dolgot tehetsz. Kilépsz azon éned fogságából, mely magát elkülönítettnek tartja a megélt tapasztalattól, azon éned fogságából, mely azt hiszi, csak része a teljes egésznek, és Te az Egésszel azonosítod magad innentől(mert amúgy is az vagy), azzal az Éneddel, mely tökéletesen tisztában van vele, hogy EGY mindennel...ez egyfelől pusztulást jelent az illúzióban, de másfelől újjászületést a valóságban. :)

ui.: ha gondolod adhatok egy könyvet, ami részletesen kifejti ezeket a dolgokat, egy másik világnézetre építve magyarázatát, egy olyan világnézetre, amely az egyetlen létező a "szigorú" materializmus mellett. röviden és tömören leírva abból magyaráz, hogy a világ(fizikai megjelenés) csak mentális, és az elmén kívül nincsen semmiféle "anyag" pluszba, hanem egy úgynevezett Univerzális Elme, az ami mindent irányít, ami végső soron az ember maga, szóval a világ ennek az Elmének a koncentrált Gondolata, vagyis a világ csak érzet, nem több...de ez alapban is így van, vagyis mi csak egy érzettel vagyunk képesek érintkezni(mint álomban, ott is mentális a megjelenés, mi mégis külsőlegesnek éljük azt meg), azt amit kívülre odaképzelünk csak spekuláció. :)

üdv és jelezz ha érdekel

26/F

LastOne.Left

Nem kell a vilaggal azonosulni, mert a vilag resze vagy pont annyira, amennyire kell. Egy emberi testben egy vorosvertest hiaba akar azonosulni a testtel. Annak a resze, es nem lesz egyenlo vele.

Legy onmagad ugy ahogy kell. Meditacio inkabb arra jo, hogy jobban megismerd magad, es elgondolkozz azon, hogy hogy is elj, mint is elj ugy, hogy neked is es masoknak is jo legyen. Ami persze szinte lehetetlen. Jezus se elt hosszu eletet.

A belsodre hallgass, de figyelj oda, es elemezd, ne hagyd, hogy ez a belso rossz iranyba teritsen.

Ha Tobbet akarsz az elettol, mint amit nyujt egy atlagembernek, akkor mindenkeppen az egyedullet vesz korul, de lehet a vilaggal kompromisszumot kotni. Valamit valamiert. A vilag resze vagy akar hallgatsz masokra, akar nem.

SasSzöm:

Egész jó a nézeted.

Emlékeztet arra, ami volt, és arra, ami múlóban van.