Szerintetek mi a lélek? Van összefüggés a lélek és a test között? Mikor ismerték el először hogy létezik? Ti mit gondoltok miért érzünk bűntudatot ha rosszat teszünk? Akiket nem érdekel a téma inkább ne szóljanak hozzá! Kutatáshoz kell ;)

"ha nem lenne büntetés, nem lenne bűntudat"

a lélek meg annyiban függ össze szerintem a testtel, hogy ha rosszul érezzük magunkat, megüljük a testünket.

egészséges lelkületű ember nem is dohányozna. mert egészséges lelkületű ember eleve elutasítja azt, ami testének rossz és árt, mert szereti magát és szolgálja testét hogy teste sokáig szolgálja őt.

Lelke mindennek van, ami él! Az embernek szellemi lelke van. Ha valaki azt mondja, hogy szerinte a lélek azaz életelv, amely éltetni tudja az anyagot, akkor tudjátok, hogy ebben az esetben nemcsak az emberi test éltetéséről van szó, hanem a növényi-, állati test éltetéséről is. Az emberek általában ezt értik lélek szó alatt. A szellem szó alatt általában a léleknek azt a képességét szoktátok érteni, amely a földön kizárólag az emberi lélek sajátja. Tehát egy olyan képességet, amely bizonyos körülmények között erkölcsi lénnyé teszi az embert. Vagyis azáltal tudja megtalálni önmagát, hogy meg tudja különböztetni az erkölcsi jót a rossztól, tehát általa véget nem érő jó birtokába juthat az ember, vagyis boldog lehet. Élő emberi test elképzelhetetlen szellemi képességgel rendelkező lélek nélkül, de szellemi képességgel rendelkező lélek létezhet és létezik is az általános értelemben vett emberi test nélkül. A Földön az embert, testben lévő szellemi léleknek szokták nevezni. Örök élete tehát csak a szellemi léleknek van. Igen, mert a szellemi lélek a földi testben sem csupán lenni és szaporodni akar, hanem boldog akar lenni! Ez a vágya pedig megmarad a testi ösztönök megszűntével is. A testben élő szellemi lélek boldog csak azáltal lehet már a földön is, ha hisz abban, hogy élheti azt a jót, amit soha nem kell elveszítenie. Vagyis mindig tud szeretni! A lélek és a test között az egyik nagy különbség az, hogy míg a test tele van automatikus vibrációkkal, addig a lélekben semmiféle automatika nincs! Az emberi test egy olyan jelzőkészülék, amely nemcsak magára a testre hívja fel a figyelmet, hanem magára az egész emberre. Ha a testtel történik valami, az kihat az egész emberre, tehát arra a szellemi valóságra, amelyet mi léleknek nevezünk. Így olyan információkhoz juttat bennünket egy-egy testi elváltozás, amely lelkünk valóságáról ad nekünk már itt a földön olyan képet, amelyet különben meg nem kaphatnánk. Azzal, hogy te elestél, és ez egy lelki élményhez juttatott, erősítette benned a földi léten túli valóság rád gyakorolt hatását. Jelezte, hogy több vagy, mint a tested! Kétségtelen, hogy ezt tudtad elesés nélkül is, de mégis, az a tapasztalati valóság, amelyet átéltél, minőségileg más, mint egyszerű elméleti tudomásul vétele annak, ami eddig is birtokodban volt. A lélek soha nincs az öntudatlanság állapotában! Még az alvás állapotában, vagy különböző drogok hatására is csupán arról van szó, hogy a test állapota miatt az erkölcsi döntések lehetősége felfüggesztődik. De akkor is öntudatos a lélek. Tehát öntudatlan lélek nem létezik! Azt viszont tudni kell, hogy bármi is történhet a testtel, az, erkölcsileg, tehát a boldogságot illetően, nem érintheti lelkedet. Míg, ha lelkeddel történik valami, az bizony, minden esetben a boldogságodat, illetve, boldogtalanságodat formálja. Ezért minden lelki élményt oda kell igazítani a tanításokhoz, ha azt akarjuk, hogy ne sérülést, hanem fejlődést jelentsenek a lelki élmények számunkra.

Minden bűnnek következménye: szenvedés. Nincs bűnhődés nélküli bűn. Csak büntetéssel járó bűn van. Valaki, sőt mindenki kénytelen kivenni részét mindenkinek bűnéből, mivel nincs ember, aki külön sziget lenne e földi lét-tengerben.

Isten csak kétféle bűnt ismer. Az egyik a bűnbánatot felébresztő bűn. Ez nyilván közelebb hozza Hozzá elkövetőjét! A másik a megátalkodottság. Tehát az, amikor valaki megideologizálja bűneit annyira, hogy a bűnt erénynek állítja be a maga számára. Ezt nevezi Ő a Szentlélek elleni bűnnek. Erre a bűnre nincs bocsánat, mert nem is akar bocsánatot rá az, aki így él. E bűnre nincs ugyan bocsánat a bűn természete miatt, de ebből is ki lehet lépni, s mihelyt az illető bűnét bűnnek ismeri el, azt megbánja, akkor már részesülhet bocsánatban.

Rossz a bűn. Nem engedi meg a bűnt. Mi engedjük meg. Ő nem. A bűn lehetőségét ha megengedi ez azért van, hogy tudjunk szeretni. A bűn azért rossz, mert Ellene van, s mi nem is tudjuk, hogy mennyire ellenünk is.

A bűn szeretetlenség. A bűn, vagyis a szeretetlenség ártani csak annak árt, aki ezt a szeretetlenséget éli!

Megrontani mindenkit csak a bűn képes. A bűn pedig olyan szeretetlenség, amely szabad döntés alapján jön létre!

Az őseink bűneihez annyiban van közünk, hogy ők voltak az elsők, akik tudatosan szeretetlenek voltak. Tehát ők nyitották meg a sorát a szeretetlenségnek a Földön. A mi bűneink is ebben a sorban vannak, tehát ennyiben van közünk ehhez.

A "bűnök" meg is nehezítik, meg is rövidítik az emberi életet. Szenvedni mindig csak "bűnökért" kell! De minden szenvedés javára válik annak, aki EGY akar lenni Vele!

Nem sorrendben, mindegyikhez hozzaertendö SZERINTEM:

2. Igen. Erröl több szerzö is ir, ugyanahhoz a betegseghez ugyanazt a lelki okot tarsitjak, es persze többen a körülöttük tapasztaltak alapjan ("pacienseik" alapjan) irtak. Nekem Kurt Tepperwein könyve van meg. A testi betegseg alapja, hogy a lelekben tartosan megbomlik a harmonia, ez vezet valtozashoz elöbb az auraban, majd ha meg mindig megvan az ok, a fizikai valosagban is megjelenik. A megoldatlan lelki okok egyre sulyosabb betegsegeket idezhetnek elö.

3. Tudomasom szerint meg nem ismertek el hivatalosan. Mivel manapsag az a tudomanyos, ami bizonyithato, kezzelfoghato, ez pedig hogyan...? Ha mikor ismertek FEL: ösregen az ember belsö erzekei meg kifinomultabbak voltak, tudtak ezeket, ahogy a termeszetközeli nepek ma is.

4. Gyerekkori neveles eredmenye a büntudat. Egy kisgyereknek, kisbabanak meg nincs, nyitottan, szabadon tekint a vilagra. Ugyanigy, sok csalonak pl. nincs büntudata. (Pl egy ismerösöm rokona szemrebbenes nelkül jarta a szallodakat, fizetes nelkül meglepve, az ott dolgozoknak kellett fizetni.)

1. Minden energiabol van, megpedig szeretet-energia, igy a lelek is. A lelek az a reszünk, ami örökke el. A tudast es a tapasztalatot visszük tovabb, a megszerzett tudassal, tapasztalattal "finomul" a lelek. (Nem az autoszereles tudomanyat vagy az informatikat, hanem az elet bölcsesseget ertem tudas alatt, miert elünk temakör.)

"Mi buddhisták nagyon gonoszak vagyunk, ugyanis nem hiszünk a lélekben. :D " Láma Ole.

"Lélek", "Isten", ezek mind kitalált fogalmak, tipikus termékei annak az emberi gondolkodásmódnak, ami a fogalmakkal kifejezhetetlen dolgokat akarja fogalmi skatulyákba kényszeríteni.

A Buddha sohasem állította, hogy nincs lélek, hanem csupán azt állapította meg, hogy nincs örök, változatlan lélek.

A legtöbb ember a „lélek” szó alatt csupán az ember szellemi tulajdonságait érti. Ha a léleknélküliség tanáról hall, akkor arra hajlik, hogy ezt a materializmus egy fajtájának tartsa, és a legtöbb vallásos felfogású ember ezek után alig akar bármit is megtudni egy ilyen tanról. A léleknélküliség számukra szinte az érzéketlenséggel azonos.

Valójában a buddhizmus nagyon sok tanítást tartalmaz a lélekről, görögül „pszichéről”. A pszichológia a buddhizmus lényegéhez tartozik. A Buddha csupán egy bizonyos „átman” -elméletet utasított el, amely azt tanította, hogy létezik egy változatlan én-szubsztancia, amely testről testre vándorol, amíg el nem éri a létesülések körforgásából való végső megszabadulást . Ez az elmélet ugyanis a vallást tisztán önző üggyé tette, mert követői csak a saját megváltásukkal voltak elfoglalva; ezenkívül az elmélet filozófiailag is tarthatatlan.

Ezért amikor a Buddha anattáról beszél, ez alatt saját kora egy világosan definiált filozófiai fogalmát érti, s nem pedig egy olyasfajta általános megjelölést, mint amilyen a „lélek”, amit bizonyos alkalmakkor ő maga is használt. Ezen túlmenően nem szabad elfelejtenünk, hogy a Vedák, ill. a vedánta nem egy egységes filozófiai rendszert képviselt, hanem a legkülönfélébb filozófiai és vallási elképzelések gyűjtőmedencéje volt, és ezért az irodalom és az ortodox brahmanista tudósok magát az átman fogalmát is igen különböző értelmezésben használták. Ha viszont mi az átmanra megkülönböztetés nélkül az „önmagunk” fogalmát, az anátmanra pedig a „léleknélküliség” fogalmát használjuk, akkor eléggé összekuszáljuk az egész problémát , s egyiket sem fogjuk tudni helyesen megítélni – se a buddhizmust, se a vedantát. Nem lehet ugyanis az egyik tan filozófiai nyelvét (paramattha vacsana) egyenlősíteni a másik tan által használt köznyelvvel (vohara vacsana), mint ahogy nem használhatjuk az egyik rendszer terminológiáját sem a másik magyarázatára. És ha ez már az olyan történetileg szorosan összefonódott rendszerek esetében is igaz, mint amilyen a hinduizmus és a buddhizmus, mennyivel inkább érvényes kell, hogy legyen a nyugati és a keleti gondolkodásmód közti különbségre.