Mi van azon emberek foldi kuldetesevel, akik fiatalon, balesetben haltak meg?

1. vok. Mindenki "így-jártak" kategória.

Nekik hamarabb kellett meghalniuk.

Valakinek az a sorsa, hogy a háborúkban hal meg.

Valakinek az, hogy az utcán éljen.

Valakinek az, hogy sérülten szülessen.

Valakinek, hogy mindent túléljen annak ellenére, hogy milliók kívánják a halálát.

Mindennek megvan a maga oka és következménye. Vagy van tanulsága és példázata a dolognak, vagy pont az a tanulsága és példázata, hogy nem mindennek van.

3-as vok, Az egész lényege az, hogy ne tudjunk általánosítani, és időtálló, abszolút téziseket felállítani, se életről, sem halálról, sem sorsról.

Ahány ember annyifajta élet, ami mindig több ezerféle képpen folytatódhat.

Aki fiatalon meghal autóbalesetben, az volt a "küldetésük" hogy más ember tanuljon a hibájából ennél a példánál hogy ne rohanjunk az életben mert csak elvesztegetett idő lesz az életük. Aki nyomoréknak születik az a küldetése hogy más ember becsülje meg az életét, ne legyen öngyilkos satöbbi..A lényeg hogy ezzel mindig a többi embert, ezáltal a világot tanítják meg a rövidebb életű emberek az élet apró örömeire.

Én így látom a dolgokat. :)

Okozhat akkora törést egy átlagos tudatosságú ember életében egy közeli fiatal vagy gyermek halála, hogy akár órákra is képes értelmesen szemlélni a világot és az ő nagy dolgait... A káoszból nyilván nem lesz rend, de nem is ez a cél. Minden tudatossá váló élet kezdőlépése áll nagyon közel a megtört hozzátartozókhoz. Az a bizonyos "Ismerd meg önmagad!". Olyan sablonos, meg közhelyes, nem? Mégis elképesztő mélységekbe visz, ha éppen kiesel a szerepedből.

Néhány ember, anélkül, hogy eszébe jutna, vagy akarná, eljuthat akár addig is, hogy nem feltételezi magáról, hogy csak ember, és kész. Pont a végleges megszűnés értelmetlen rémképe hozza a vágyat, hogy legyen más is nekünk, ne csak az emberlét. Megrendült tudatállapotban pedig egyik elképzelés se vonzóbb, mint a másik. Ez az élet tökéletessége a maga teljes pompájában.