Szerintetek lehet boldogabb, érezheti jobban magát mentálisan az aki pozitivan gondolkozik vagy ha nem is gond. Pozitivan de probálja mindennek a jo oldalát nézni? Müködhet ez hosszu távon?

Igen, ez egy nagyon jó dolog amit leírsz. Hosszú távon még jobb.

Viszont erre épül a 'vonzás' nevezetű ezer sebből vérző lehúzás.

Igazából itt is érdemes a dolgokat valódi nevükön nevezni. A "negatív gondolkodás" egyszerűen ostobaság, nem visz sehova, csak a szenvedés "ápolgatására" való. A "pozitív" amolyan cselekvő, előremutató, szerencsés esetben akár bölcs dolog is. A gondolatok következményeiről beszélünk, és arról, hogy ezeket a következményeket élni akarás szüli-e. Élni akarás alatt természetesen nem kétségbeesett életért kapálózást értek, mert az mégiscsak ostobaság lenne: az élet már van... A bölcsesség ott kezdődik, hogy ráébred az ember, mekkora ajándékot is kapott a ki tudja honnan, hogy felfedezhet, örülhet, csalódhat, "újratervezhet", ismét tévedhet, sőt, szándékosan is lehet teljesen hülye.

Aki szánt már erre néhány tízpercnyi merengést, az kisebb megvilágosodáson lett túl, és már átéli egy önmaga tudatában levő élőlény boldogságát. Aztán jöhetnek a gondok csőstül, és a valóban boldog ember már nem lesz többet önkínzóvá. Amit egyszer megértettél, azt soha többet nem tudod nem érteni... A boldogságnak nincsenek feltételei, az csak van, ahogy a boldog ember maga is csak van. Ha nem vagy szerinted boldog, akkor is csak vagy, ok és cél nélkül, öröm és bánat minden lehetőségével. Ez az élet, a boldogság a pillanatban lakik: semmiféle történés nem tesz boldoggá, ha nem vagy boldog. Ha átéled az egyébként állandó boldogságot, ami a lét maga, akkor tetteid egy boldog ember tettei lesznek, Isten alkot a kezével. Néhány tízpercnyi merengés az élőlényként, emberként létezés páratlan, soha meg nem érdemelt lehetőségén, és saját egyedülálló mivoltodon jó kezdet.

A válasz ott lakik benned, adj időt magadnak, hogy megválaszold a saját kérdéseidet! Semmi nincs, amit ne tudnál az élet mikéntjéről, fenti mondataim némelyike is emlékeztetőnek érződött, nem? Mintha élet előtti emlékek halvány feléledése lenne odabent... Pedig talán csak a gyermek bölcsessége, vagy a legelső töprengéseink triviális következtetései, esetleg a tudattalanunk intelligens, elfogulatlan szűrlete a tapasztalatainkról. Vagy valóban többek vagyunk embernél, ezt senki emberfia fel nem fedi előttünk, hacsak az a benti ember nem... :)